6.Date?!

Kedves Olvasóim!

Hol is kezdjem? Terveimben az szerepelt, hogy sokkal hamarabb kaptok részt.És most nem én voltam a hibás.Szerettem volna minél hamarabb jönni. De egyszerűen nem jött össze a dolog. Most is angol vizsgára készülök, történelem versenyre és a magánéletem sem a legszebb.Amikor csak tudok ide menekülök hozzátok, mert itt érzem teljesnek magamat. Ilyenkor nem fájnak annyira a mindennapi sebek. Ez most furán hangzik de sajnos tényleg zűrösek a minden napjaim. Nem dumálok tovább. Millió köszönet mindenért! <3
Jó olvasást!:)

 6. Rész: Date?!

Ismered azt az érzés, mikor a hátad közepére sem kívánod szeretett órádat? Nos. Mikor reggel megszólal az a bizonyos számomra kedves zene, szintén kedves telefonom jóvoltából akkor valahogy ezt érzem. Neki tudnám hajítani a falnak és csak nézni ahogy darabokra esik. Semmi erőm nem volt kinyitni a szememet. Már vagy öt perce hallgattam a most fülsüketítőnek érzett kellemes dallamokat, mikor egyszer csak vége szakadt. Álmosan pilláztam párat, a takarót a fejemre húztam jelezve, hogy nem vagyok hajlandó kikelni az ágyból.

-Selena.-szólított egy kedves, lágy hangsúllyal beszélő hang.- Kicsim fel kell kelned. Elkésel a munkából.- mielőtt tiltakozhattam volna a takaró már repült is le rólam én pedig döbbenten ültem fel az ágyon. Ezért még megfizet!

-Justin.-nyafogtam.-Nem akarok ma menni. Mond azt, hogy beteg vagyok.-úgy éreztem egyszer az életben én is igazán megtehetem.Minden áldott nap évek óta korán kelek, nem úgy mint mondjuk Justin. Ő sokszor azt sem tudja melyik buliból essen haza. Nem azt mondom, hogy nem dolgozik keményen, de ő férfi ő valahogy jobban bírja a kettőt együtt. Este lazít a haverjaival, napközben meg kőkeményen dolgozik. Nem is tudom mikor alszik.
-Nem lehet kincsem. Ma hosszú napod lesz. Na gyere.-segített feláll, bár nem mintha annyira esetlen lennék. Mindent összevetve mégis csak gyorsabb volt így és jobb is azt hiszem. Így biztos voltam, hogy eljutok a fürdőszobáig esetlenségek nélkül.
Miután magamra hagyott végig mértem a tükörképemet.Egy amolyan "igen jót dugtam az este " fejjel bámultam a csajt a sima felületben, aki széles mosollyal és csillogó szemmel nézett vissza rám.Istenem! Úgy érzem magam mint egy szerelmes tini. Ez az este annyira felhevítette az érzelmeimet, hogy el sem tudom képzelni, hogy valaha kételkedtem magunkban.
Barna szembogaram a mögöttem elterülő kádra szegeződött.Másnak egy egyszerű fürdőhely, nekem sokkal több. Lehunyt szemmel idéztem fel az estét.Ahogy ujjai végig siklanak meztelen bőrömön. Testem libabőrös lett a gondolattól is. Szinte érzem, ahogy a bor lefut a torkomon, miközben Justin a nyakamat csókolja. Érzem, ahogy ujjai belém markolnak, miközben lassan leengedi a csípőjét, és finoman mozgatni kezdi.
Minden apró momentum itt van előttem. Túl friss az emlékkép, hogy ne tudjam felidézni.Mennyivel egyszerűbb lenne! Akkor nem néznék zihálva magamra mint egy mániákus és nem élvezném ennyire a puszta emlékképeket.
Vettem egy mély levegőt, mielőtt reszkető kézzel a fésűért nyúltam volna.Robotszerűen fésültem ki a hajamat, kötöttem fel és mostam arcot miután a fogaimat is rendbe szedtem. Ügyeltem, hogy csak erre az egy dologra koncentráljak, hogy még véletlenül se bukkanjanak fel a fejemben olyan képek amik hátráltatnak. Mint mondjuk Justin meztelenül.Selena! Azonnal homlokon csaptam magamat. Idióta, idióta, idióta. Ha folyton előhívom a szexi képeket erről az erotikus éjszakáról mi a fenéért csodálkozom azon, hogy megint megkívántam?
Ajkamba harapva navigáltam ki a fürdőből a szekrényem elé. Nem válogattam túl sokat.Szürke nadrág, kicsit világosabb szürke póló, pasztell rózsaszínű  kardigán és egy selyem sál a nyakamba. Mára ennyi bőven elég, nem fogok sminkelni is meg kiöltözni, mikor a forgatáson ez az első dolguk, hogy a karakterem szerint kreálnak.Addig meg kibírom így.
Lebaktattam a lépcsőn, közben azon agyaltam merre lehet a barna táskám és a torna cipőm.Alig értem le máris megcsapta orromat egy ismerős illat. Ez pedig korgó gyomromat a konyha felé vezérelte. Betoppantam, és nem kellett csalódnom. Justin ott sürgött forgott a tágas térben. Imádom a konyhámat, csak sajnos nem igazán van időm birtokba venni. De szeretem, hogy ilyen fényes és tágas.
-Hoztam kávét a sarki kávézóból, plusz friss dolgokat a reggelihez. Rántottát?Vagy mit kívánsz kicsim?- mosolyogva neki dől a konyhapultnak, nekem pedig kedvem lett volna rávágni, hogy csak is téged, de nem tettem. Vissza kell fognom magamat.
-A kávé bőven elég lett volna.-oda léptem hozzá, tenyeremet felvezettem izmos mellkasára. Előre emelte karjait, gyengéden derekam köré fonta.Puha ujjbegyeit a pólón át is égetően forrónak éreztem.-Köszönöm.- suttogtam, majd egy puha puszival tetéztem a dolgokat. Elléptem tőle, mielőtt még túl közel kerülhettünk volna a másikhoz.-Elviszem a tojásrántottát ha már megcsináltad. Most nincs időm enni. Később megeszem.- ígértem meg neki, közben pedig már csomagoltam is a jó illatú ételt.
-Bármikor.-előre lépett, se szó se beszéd és már az ajkaimra is csúszott puha szája. Előttem volt a kép tegnap estéről, ahogy fölöttem fekszik, duzzadt ajkával zihálva suttogja a nevemet. Jézusom! Egy pillanatra ki kell vernem a fejemből, mert már érzem a hatását a lábaim között. Most ide kell koncentrálnom. Nem volt ez a csók túl hosszú, vagy érzelgős. Ez amolyan "köszönöm az oltári nagy szeretkezést" csók volt, nem az a " köszönöm, hogy vagy" fajta. Viszont nem bántam. Úgy éreztem ez az én Justinom.Jelenleg nem tudok lelkileg közel lenni hozzá. Úgy folyton csak taszítjuk egymást, veszekszünk. Valószínűleg azért mert elég temperamentumosok vagyunk. De a szex egy biztos és egyenes út kettőnk között.

~*~

Imádtam a forgatásokat.Zajlott az élet. Az emberek nyüzsögtek, mozogtak körülöttem. Éreztem, hogy pezseg minden ami él és mozog. A levegő vibrált.Lassan öltöztem fel és azonosultam a szerepem szerelmes főhősnőjével.Egy nagy drámai jelenet előtt állunk. Ideje lenne anyait apait beleadnom. Nem mintha nem ezt tenném mindig, viszont ma nem akart összejönni. Egy egyszerűbb részt is többször fel kellett venni mire tökéletes lett.De ezt az epizódot hibátlanul fogom végrehajtani. Ebben biztos vagyok.
- Gyerünk mindenki a helyére!- utasított Josh minket.Mi pedig készséggel tettük a dolgunkat.
Pápám, pápám, pápám. A fülemben lüktető vér áramlásától egy percig semmi mást nem hallottam. Reflektorok fel, kamera forog, minden szem rám szegeződik. Aztán egy varázscsapás. Egy villanás, mint mindig.Egy mélyről jövő erő, hogy érezzem ez én vagyok és soha nem akartam mást csinálni, erre születtem.
Mikor felnyitottam szemeimet már nem a nagy Selena Gomez voltam. Csak egy vidéki lány, aki szerencsét próbál a szerelmek őshazájában, Párizsban. Legalábbis  a szerepem szerint. Éreztem a félelmet, amit ő érezhet egyedül egy ismeretlen helyen. A honvágy azonnal felütötte szívemben a fejét, ahogy az övében is. Áthatóan pásztáztam a teret, amit valószínűleg a karakterem is megtett volna. Már nem volt ő és én. Mi voltunk. Együtt játszottuk a szegény vidéki lányt, akire több vár ebben az országban mint azt várta.Át kellett utaznia egy országon ahhoz, hogy az igaz szerelem rátaláljon. Ez normális? Jó? Egyszerű?Nem.A jó dolgok, az igazán remek dolgok soha nem normálisak vagy egyszerűek. Ezek szöges ellentétei mindennek ami megszokott és elvárt, én már csak tudom.
Fogalmam sincs mennyi idő telt el.Egyszerűen forgatás közben nem vagyok képes az időre koncentrálni. Mindenre tudok, de erre nem. Ez valahogy távol áll tőlem ilyenkor. Az érzelmek csatája még erősen dúlt bennem, miközben az öltözőmben szedegettem a cókmókomat. Még csak pár perce jöttem ki a helyszínről. Nem vetkőztem le teljesen a szerepemet.Még nem. De hamarosan elmúlik majd a lány érzése és csak az enyém lesz porondon.Akkor majd újra bekúsznak fejembe a hétköznapi emberek hétköznapi problémái.
-Bejöhetek?-egy kopogást követett egy halk kérdés. Gondolkodás nélkül intettem igent, aztán nagy nehezen rájöttem, hogy ő ezt nem látja.
-Természetesen.- tettem gyorsan hozzá. Közben kezeimmel egy percre sem álltam meg. Sok mindenem hevert szanaszét, szerettem volna rendet rakni, és majd ha a szoba készen van akkor a külsőmmel is foglalkoznom kellene. Bár már visszaöltöztem a sminket is le fogom mosni.
-Remek voltál ma.-mondta őszintén Josh az ajtóból, közelebb jött, gyengéden átkarolta a vállamat, amin egy cseppet sem lepődtem meg.Nem ez az első eset, hogy testileg is kimutattuk volna a kollégákkal, hogy szoros a kapcsolatunk. Szinte már családias.
-Köszönöm.Nem értek egyet.Sajnos az elején olyan nehezen azonosultam.- felsóhajtva dobta a törölközőt a kanapéra. Ezután pedig magam is utána eredtem. Levetődtem a fehér bőr anyagra és kényelembe helyeztem magamat.
-Szerintem nagyszerű voltál.-kedvesen nézett rám és én sem tudtam közömbös maradni felé. Van valami édes ebben az emberben. Tud úgy szeretni, hogy észre sem veszed.Erős támaszt nyújt a háttérből, majd mikor igazán szükséges van rá akkor hirtelen ott van. Erős, védelmező gyökerekkel ölel körül, és tart szorosan, nehogy lecsússz a szakadékba.
Talán a férfi szóval tudnám jellemezni. Férfi volt a javából. Nem csak erős válla miatt, nem csak a melegséget, árasztó szembogara és nem csak a kedves, rekedtes hangja tette férfivá. A viselkedése miatt gondoltam úgy, hogy a férfi valami ilyesmi.
Justin. Nos ő...Fiú volt. Szeretett. Minden porcikájával szeretni akart de néha annyira nem tudta hogyan tegye ezt. Ezzel bántott a leginkább. Még megcsinálta a maga balhéit, még lázadt. Televarratta gyönyörű testét, hiába kértem, hogy ne csináltasson ennyit mert ez nem játék, lehet, hogy egyszer megbánja. Eljárt az idióta haverjaival bulizni, aminek az lett a vége amit megjósoltam. Őt is belekeverték a buta drogügyeikbe. Pedig titkon tudtam, hogy semmi köze hozzá. Azért ennyire nem fajulna el a dolog nála. Ebben biztos vagyok. Nincsenek rá jó hatással ezek az emberek akik körül veszik, de ennyire azért nem fajult még el.
Josh más. Ő ezen már túl van. Ő nyugalmat és biztonságot áraszt.
Ezt keresném én?
-Figyelj Sel.-tekintete annyira gyengéd volt, annyira reménnyel teli, hogy hirtelen úgy éreztem ő is még kisfiú. Ilyen kölyök kutya szemekkel csak az édes lurkók tudnak nézni.Viszont jól tudtam mi az igazság. Férfi a legjavából, egyszerűen csak vannak gyenge pillanatok.-Nincs kedved eljönni velem kávézni? Gondoltam elmehetnénk oda, ahol a múltkor voltunk.Jól éreztem magam veled.-borostás álla megfeszült, láttam rajta, hogy zavarban van és nehezen tudja összerakni mondandóját.
-Josh ez remek ötlet.Csak...Tudod.A barátom.Otthon vár.Azt hiszem.-felsóhajtottam, idegesen túrtam bele  a hajamba.-Egyszerűen nem tudom. Tegnap is kiakadt, hogy veled voltam. Szerinte te meg én randiztunk és ez nem tetszett neki....- mondtam és mondtam volna a magamét. Viszont egyszerűen közbeszakított, rá nem jellemző udvariatlansággal.Justintól már megszoktam, hogy ha ideges akkor közbe szól és soha nem tudom végig mondani.De Josh ilyesmit még soha nem tett.
-Randi?Azt hiszi, hogy randizunk?-látszólag jól mulatott rajta.-És te?Te mit hiszel?
-Én?Izé.-nagyot nyeltem. Őszintén?Tetszett nekem Josh. Mint az ellenkező nem egy jóképű képviselője. Azonban barátom volt/van. Ezt nehéz lenne eldönteni.Meglehetősen jól éreztem magam tegnap vele. Egészen ellazultam. Akkor inkább a beszélgetésre koncentráltam és nem görcsöltem. Jó volt. Összeszedtem minden erőmet és igyekeztem érthetően kimondani a szavakat.-Te randinak szántad?