2. Your are the love of my life.

2.fejezet

You are the love of my life

Az éjszaka nehézkesen telepedett rám. A tudat, hogy Justin lent fekszik a kanapémon felülírt bennem mindent. Még ha szeretném sem tudnám tagadni, hogy őrülten szeretem. Soha nem szerettem még senkit ennyire. Nem mintha annyi barátom lett volna előtte. Volt egy pár de lehetett volna több is. Fura mód beleszerettem. Senki nem akart nekem hinni mikor azt mondtam, hogy szerelmes vagyok. Én akinek világ életében a család és a karriere állt az első helyen most mindent félre dobva vetettem magamat valakinek a karjaiba. Hogy miért éppen ő? Nem tudom. Erre soha nem találtam meg a választ.

Vicces belegondolni, hogy anno úgy néztem rá mintha a testvérem lenne. Úgy gondoltam aranyos fiú és sokra fogja vinni az életben. A másodikkal még mindig így vagyok de az első gyökeresen megváltozott bennem. Annyi csalódás és fájdalom után ő volt az aki megmutatta milyen gyengéd és őszinte tud lenni a szerelem.Már közel sem úgy néztem rá mint egy aranyos fiúra.A szememben ő egy férfi aki hatalmas támaszt adott nekem mindig.

Sokan úgy gondolják, hogy egy erős párkapcsolatban a férfi az idősebb. Megmondom őszintén ezt is megpróbáltam. Volt idősebb barátom. Volt velem egykorú. Egyik sem jött össze. Most pedig itt állok és egy két éve tartó kapcsolatban élek egy nálam fiatalabb sráccal. Ezek után azt hiszem félre dobhatom az emberek által felállított sztereotípiákat. Mindezekre csak a kicsinyes embereknek van szükségük. Saját magamon tanultam meg, hogy a szerelem bármilyen formában bekopoghat az életünkbe.Nem feltétlenül akkor jön mikor úgy érezzük,hogy szükségünk van rá, de nem is akkor mikor a hátunk közepére sem kívánjuk. Mindig akkor toppan be mikor neki jól esik. Áthalad rajtunk, egy idegroncsot csinál minden porcikánkból míg végül találunk egy idiótát akivel minden rezzenés kölcsönös. Belebonyolódunk ebbe az érzésbe, feladunk mindent ezért a szerelemnek nevezett betegségért. Kor, súly, társadalmi réteg, bőrszín, családi háttér, jövő kép stb. Semmi nem számít ilyenkor. Csak jön valaki akit az élet nekünk küldött és már nem gondolkozunk. Az addigi nézeteink megváltoznak és már minden kettőnkről szól. 

Hosszú óráknak tűnő percek óta hánykolódtam álom és ébrenlét között. Nevetséges ez az egész, komolyan. Nem eszek már napok óta és aludni sem igazán tudok. Láttam ma rajta, hogy ő is éppen ennyire maga alatt van. Nem tudom meddig fog ez tartani viszont őszintén remélem, hogy hamarosan vége lesz mert nem tudok ebből elviselni többet.

Feltápászkodtam a franciaágyamról és elindultam a sötétben. Először arra gondoltam, hogy megrohamozom a fürdőszobát de végül a konyha mellett döntöttem. Valami innom kell mert teljesen kiszáradt a szám. 

Ezer gondolat cikázott a fejemben, most mégis az előre jutás volt az elsődleges célom. Lehet villanyt kellett volna kapcsolnom és akkor még a sötétben is képes lennék pofára esés nélkül megtenni ezt a rövid kis távot.

- Aludnod kéne.- halk, kissé szexin rekedtes hang ütötte meg a fülemet. Kellett egy másodperc mire felfogtam, hogy nem betörő nem is valami idegen lopakodott be a házba, pusztán csak Justin ébredt fel rám.

- Neked is.- az én hangom sem volt több puszta suttogásnál mégis úgy éreztem, hogy darabokra törtem a szoba titokzatos csendjét.

Hirtelen elvakított a kanapé mellett álló tompa éjelilámpa fénye. Ugyan tényleg nem volt túl erős, most valahogy mégis úgy éreztem, hogy majd megvakulok ettől is. Hunyorogva meredeztettem szempilláimat várva, hogy kitisztiljon előttem a kép.

Istenem! Meg akarsz ölni? Ki a fene gondolta volna, hogy ilyen vagy akár csak hasonló látványban lesz részem? Többször is láttam már őt így, viszont ezzel együtt is nagy hatással volt rám. Egyetlen alsónadrágban uralkodott a kanapém felett, csöppet sem zavartatta magát. Se egy póló, se egy nadrág, így nem csak tökéletes hasizmára kaptam rálátást, hanem formás, férfias lábaira is. Ami pedig feltette az "i"-re a pontot az az arcán elterülő szexi mosoly volt és a kócos "éppen most szeretkeztem" beütésű hajkoronája.

- Nélküled nem igazán megy.- őszinte, egyszerű vallomás volt. Ezt akár én is mondhattam volna. Három napja alig alszom. Persze a kapcsolatunk alatt is aludtunk külön mikor éppen így hozta az élet. De ez most más volt. Nyugtalanok voltunk, féltünk attól, hogy mi lesz velünk és a szerelemnek nevezett fura betegségünkkel amit ketten ápoltunk. Én sem vágytam semmi másra csak arra, hogy hozzá bújva találjam meg a válaszokat ezekre a nyomasztó kérdésekre mint például, hogy hogyan tovább, van közös jövőnk?!

-Menj beljebb.- halvány mosollyal az arcomon csak megadtam magamat annak amire vágytam. 

~ * ~

Meleg lehellete a nyakamat csiklandozta. Szinte a csontomig hatoló forróság öntötte el az egész testemet. Éreztem ahogy valami puha de határozott dolog végig siklik rajtam. Élveztem. Minden apró kis sejtem ezt akarta, erre vágyott már napokkal ez előtt is. Mintha feléledt volna bennem minden, úgy adta meg magát az ismerős érintésnek. Tudtam, hogy jobban ismeri a testemet mint én magam. Tisztában van vele, hogy hogyan kell teljesen lázba hozni és, hogy mitől érem el a gyönyör legfelsőbb fokát akár.

-Jó reggelt.- hangja szinte csak morgás volt, mégis elégnek bizonyult ahhoz, hogy a valóságba zökkenjek. Lassan nyitogattam szemeimet. Tekintetünk azonnal találkozott mivel fölöttem feküdt amit meg kell, hogy mondjak cseppet sem bántam ebben a helyzetben. Hiányzott. Minden négyzetcentimétere hiányzott és fantasztikus érzés volt újra felfedezni egymást.

- Szia.- suttogtam majdnem ajkaiba. Kevés választott el minket a másiktól mégis úgy éreztem elérhetetlen. Minden kimaradt időt pótolni szerettem volna pedig tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy amit elszalasztottunk azt már nem kapjuk vissza. Ha akarjuk ha nem.

-Nem akartalak felkelteni de közben kaptam egy telefont így szó nélkül nem léphettem le.-hüvelykujját  finoman végig simította járomcsontomon amitől még a szőrszálak is felálltak a karomon akkora hatással volt rám.

- Máris mész?-hangom még nekem is túl kétségbeesett és szomorú volt.

-Sajnos mennem kell. Scooter berendelt a stúdióba. Viszont ha szeretnéd este eljövök. Hozok pizzát és dumálhatnánk.- kedvesen mosolygott felém és ez elég volt ahhoz, hogy azonnal megnyugodjak. Tudtam, ha rajta múlna akkor soha nem menne el. Ahhoz túlságosan fontos vagyok neki, ami fordítva is igaz.

-Siess.- átkaroltam a nyakát miközben hagytam, hogy ujjaim elkalandozzak puha hajában. Tudom, hogy utálja ha tönkre teszik a haját. Egyedül nekem tűri el, hogy kedvem szerint borzolgassam. Soha egyetlen barátnője nem tehette meg ezt előttem, viszont ha én csinálom semmi kifogása ellene. Sőt a saját bevallása szerint még élvezi is.

- Rohanok hozzád.- kuncogott halkan mielőtt lassan előre hajolt volna.

Ajka finoman az enyémre csúszott. Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy ez túl gyors, hisz még mindig haragszom rá. Ha akarnám ellökhetném magamtól mondván, hogy nem lehet. Viszont túlzottan hiányzott. Olyan régen éreztem és annyira kellett már. Fizikailag minden testrészem vonzódott hozzá. Ahogy lelkileg is. Túl sokáig és túl mélyen voltunk benne ebben a kapcsolatban ahhoz, hogy egyik pillanatról a másikra tovább tudjunk lépni.

Hiába maradtak ki napok és hiába tűnt ez nekünk szinte éveknek. Testünk nem felejtett. Tökéletesen mozogtunk együtt. Fogával finoman játszott a számon. Végig húzta, majd alsóajkamat megragadta és gyengéden harapdálni kezdte. Szétnyitottam ajkaimat, hagytam, hogy nyelvével befurakodjon a számba. Őrült módra kereste az én nyelvemet, hogy aztán eggyé váljon vele. 

Mikor a csípőm megemelkedett az övé szinte visszapréselt a kanapéba. Kezemmel egy soha végetnem érő felfedező útra indultam. Először izmos vállát térképeztem fel magamnak, majd szépen haladtam lefelé. Kidolgozott kockahasán többször is végig húztam éhes ujjaimat, miközben lábammal átkaroltam a csípőjét. A csókot egy pillanatra sem szakítottuk meg.  Felfoghatatlanul intenzív volt ez az egész számomra. A csók, a szexuális jelek, az apró mozdulatok, ahogy az ágyékát finoman hozzám dörgöli. Tudtam, ha most nem parancsolok nemet a saját és az ő akaratának akkor bele fogok veszni ebbe a dologba és megadom magamat.

-Menj mielőtt egymásnak esünk.- mormogtam a fülébe. Ajkaimmal még pár apró, gyengéd puszit nyomtam füle tövébe.Válla és a nyaka között elterülő mélyedésbe temettem vörösödő arcomat. Mély levegőt vettem Justin jellegzetes illatából. Fura de még ennyi idő után sem tudom megállapítani, hogy milyen az illata.A férfi tüsfürdő keveredik az ő jellegzetes illatával.Mentol és méz némi Justinnal keverve. Tökéletes méreg lett volna bárki számára. Én sem voltam kivétel. Éreztem ahogy szétárad bennem melynek hatására a gyomrom teniszlabda nagyságúra ugrott össze, majd lassan liftezni kezdett.

-Azt hiszem már éppen eléggé egymásnak estünk.- nevetett halkan.- De oké, legyen ahogy akarod, hercegnőm.- egy cuppanós puszit nyomott az arcomra mielőtt feltápászkodott volna és készülődni kezdett.