Sziasztok!:)
Teával a kezemben, egy kiadós náthával írásba kezdek. Ma néztem egy filmet amitől támadt pár használható ötletem és jelenleg lement a lázam így gondoltam miért is ne?
Amit még mondani szerettem volna.Nagyon köszönöm a tegnap közel +2.00 látogatót és a 3 kommentet amire válaszoltam is volna ha a blogger engedi.Valamiért nem engedett visszaírni. Ami még nagyon jól esett, hogy facebookon a különböző csoportokban azt tapasztaltam, hogy olyanok is olvassák akik vagy nem is szoktak blogokat olvasni vagy éppen nem magyar blogokat.Ez is mérhetetlenül jól esett és valamilyen szinten elismerés is számomra, köszönöm!:)
Jó olvasást!
4.Nothing like us
Justin úgy hét óra körül ment el, de megígérte, hogy fogunk még beszélni. Valami olyasmit mondott, hogy holnap átjön de erre már nem igazán emlékszem. Annyira gondoskodó volt velem. Rávett, hogy egyek valamit amíg ő ezúttal egy gyógynövényes tea keveréket főzött nekem ami fantasztikusan ellazította feszülő idegeimet. Amíg megettem azt a fél szelet pizzát és lassan megiszogattam a forró, gőzőlgő teámat ő megengedte nekem a kádat kellemesen meleg vízzel. Úri emberhez méltóan kint várakozott egész végig, majd mikor köntösben vizes hajjal kijöttem arca ellágyult és megkért, hogy feküdjek le aludni.
Aztán elhomályosult minden. Nem emlékszem arra, hogy hogyan jutottam el az ágyig, vagy éppen mikor aludtam el, sőt az sem tiszta, hogy ki kapcsolta ki a tv-t.Egy biztos, hogy Justin mindent rendbe rakott a házban.Értem ez alatt, hogy elmosogatott, kiteregette a mosást és többek között engem is helyre rázott, majd távozott.
Másnap kábán és pocsékul ébredtem de tisztában voltam vele, hogy rengeteg munka vár rám és éppen itt az ideje neki kezdenem. Miután nagy nehezen erőt vettem magamon elmentem zuhanyozni. A víz kellemesen meleg volt jót tett ismét. Valamivel frisebb voltam miután kijöttem a fürdőből, maj öltözni kezdtem. Nem akartam túlzottan kicicomázni magamat.Egy egyszerű szürke nadrágot, fekete pólót és törtfehér kardigánt ráncigáltam magamra.Visszasétáltam a fürdőszobába, hogy kezdjek valamit szénakazalra emlékeztető hajammal.A tükörből egy igazán érdekes ábrázatú nőszemély nézett vissza rám.Semmivel sem néztem ki jobban mint reméltem. Karikásak voltak a szemeim, elnyúzott volt az arcom.Viszont ha csak egy egészen kicsit de mégis jobban vagyok. Lehet, sőt egészen biztos, hogy kivülről még nem látszik de itt legbelül valamivel könnyebb.És ez jó.Nagyon jó.
-Selena, várj egy percet kérlek!- megdermedtem a hang hallatán.Túl komoly volt és túlzottan baljósló. Josh, a rendező állt mögöttem de ezt már akkor is tudtam mikor megszólalt.Megfordultam, hogy szembe kerüljek vele.
-Igen, Josh?- igyekeztem mosolyogni amiben az előző nevetgélős, bulizós jelenet nagy segítségnek bizonyult.
-Nagyszerűen játszottál ma is.Viszont az elején nem volt minden oké.Esetleg gondjaid vannak?- kedvesen végig simította a kezét a vállamon, amitől egy pillanatra összerezzentem. Nem vagyok hozzászokva, hogy más férfiak simogatnak Justinon kívül.Persze tisztában vagyok vele, hogy Josh csak egy kedves ember és pusztán jót akar nekem, valamiért akkor is rossz érzéssel töltött el a dolog, így alig észrevehetően elhúztam a karomat.-Sajnálom.-annyira talán nem volt észrevehetetlen mert neki azonnal feltűnt.-Nem akartam a magánéletedben vájkálni.
-Nem, nem.Semmi baj.Komolyan Josh csak egyszerűen sok volt a stressz mostanában.- anélkül ömlöttek belőlem a szavak, hogy igazán gondolkoztam volna.-Figyelj, szükségem van egy kávéra, ha gondolod gyere velem és beszélgethetünk.
-Ez remekül hangzik.- olyan mosolyt vetett rám amitől gondolom minden szingli nő lába megremegne egy kissé.Csak hogy én még közel sem vagyok szingli, bár fogalmam sincs, hogy milyen irányba megy a kapcsolatom.
Meg kell hagyni, hogy Josh nem csúnya. Férfias állát enyhe borosta keretezi, kék szeme pedig ragyog fekete haja mellett.Sportos, magas és igazán intelligens.Sok nő álmodozik róla itt a forgatáson.Színésznők, statiszták és még a szinfalak mögött dolgozók is kezüket, lábukat törik utána. Mi már a forgatás elején is jól kijöttünk. Szeretem a gondoskodását és a páratlan humorát.Jó társaság, ebben egészen biztos vagyok.
-Szóval azt mondod megromlott a kapcsolatod?- miután vagy egy fél órája erről hadartam neki, míg ő figyelmesen hallgatott feltette ezt a kérdést amire nem igazán tudtam a választ.
-Azt hiszem igen. Fogalmam sincs Josh, hogy mit kellene tennem. Tudom, hogy nem csalna meg.Nála a hűség az első.Hűséges és el is várja ezt vissza is. De akkor is.Annyi nő veszi körül folyton, ráadásul mindig utazik.Mi a garancia arra, hogy egyszer egy kanos pillanatban nem fog lefeküdni valakivel?-folyamatosan buktak elő belőlem a szavak.
-Szerintem tedd azt ami téged boldoggá tesz.Talán szünetre lenne szükségetek.Ismerkednetek kellene másokkal, randizni.Hogy lássátok mással jobban működik-e mint együtt.És ha még utána is úgy érzed, hogy képtelen vagy elfelejteni...- mély levegőt vett, áthatóan és mélyen nézett a szemembe.-Nos akkor Ő a te igazid.De amíg bizonytalan vagy ne zárkózz el semmi elől amit az élet hozhat.Mert ahogy elnézlek most nem vagy túl boldog.A saját örömöd legyen az elsődleges számodra.Tudod néha csak rá kell jönnünk, hogy bármennyire szeretnénk valamit nem biztos, hogy működik.
-Olyan tapasztaltnak tűnsz.-apró , félmosoly szaladt át az arcomon amit a velem szemben ülő érett férfi halványan viszonzott a kávéja felett.
-Sokat láttam és éltem már meg.- hanyagul vállat rántott de tudtam, hogy ez nem ennyire egyszerű.
-Szeretném ha mesélnél róla.-idegesen görgettem az ujjaim között a cukor csomagolását.Nem szeretnék tolakodó lenni és nagyon remélem ezt ő is tudja és nem is vesszi sértőnek a dolgot.
-Mit mondhatnék Sel?-kifelé bámult az ablakon viszont jól tudtam, hogy nincs itt teljesen.A tekintete réveteg volt, valahol a múltban járt.-Két évvel ez előtt Londonban éltem.Megismertem egy lányt.Szőkésbarna haja és zöld szeme valahogy annyira megfogott, hogy az első hónap után feleségül vettem.Azt hittem életre szóló szerelmet találtam.Az első hónapok gyönyörűek voltak.Nyaraltunk, dolgoztunk és közben jó nagyokat szeretkeztünk minden adandó alkalommal.- ennél a mondatánál ő is és én is halkan felnevettünk, majd folytatta.-Aztán jöttek a bajok.Gond volt a kocsival, a házzal a családja úgy vélte nem vagyok megfelelő a számára és anyukám is beteg lett így haza kellett utaznom Los Angelesbe.Három hónapra jöttek át Londonból ide. Mire visszamentem a "feleségem" összepakolta a holmimat és közölte, hogy vége. Teljes mértékben megértettem.Hisz annyit veszekedtünk az utóbbi időkben, hogy én is valami ilyesmit szándékoztam lépni.Így azán itt vagyok most már egy éve lassan.Anyukám jól van hál' Istennek én pedig huszonhat évesen sikeres rendező lettem.Kell ennél több?-az utolsó kérdésében enyhe irónikus hangot véltem felfedezni és tudtam, hogy ez számára sem minden de jelenleg ezek az apró dolgok teszik teljessé az életét.
-Szóval egy balul elsült házasság.-összegeztem a hallottakot.
-Igen, sajnos.-bólintott mielőtt ajkához emelte volna a csészét.
-Nem néztem volna ki belőled.-valahogy tényleg olyan elképzelhetetlen.Josh annyira szabadszellemű és annyira laza, hogy a házasság megszeghetetlen erős kötelékét nem nézné ki belőle az ember.
-Most már háromszor át fogom gondolni mielőtt megkérem valakinek a kezét.-elvigyorodott ami engem is hasonló cselekedetre ösztönzött.
-Tudod, jó veled beszélgetni.Annyira normális vagy és annyira közvetlen, hogy az ember pár mondat után úgy érzi ezer éve ismer.- tényleg így gondoltam. Lassan három hónapja dolgozom együtt vele de valahogy elképzelhetetlen a számomra, hogy ez az ember ne legyen az életem része. Jól kijövünk és remek rendező. Igazán tehetséges.
-Hasonlóan ez rólad is elmondható.Igazán kedvellek,Selena.-hátra dőlt a székén, majd felsóhajtott és az órájára pillantott.-Viszont lehet, hogy vissza kellene mennünk.Lassan kezdődik a forgatás bár a főszereplő és a rendező nélkül nehéz lesz.-egymásra mosolyogtunk és mind a ketten egyetértettünk abban, hogy ideje visszamenni a forgatásra.
Befordultam a fákkal övezett utcában és egyenesen haladtam előre amíg el nem értem a házamig. Döbbenten parkoltam le a járda szélén ugyanis valaki elfoglalta a kocsibejárómat. Jobban mondva Az A Valaki. A fekete sportkocsi kecses vonalainak én természetfelettien tökéletes Adonisz támaszkodott karbafont kézzel. Habár november közepén járt az idő rajta mégis egy laza tréning nadrág, fehér trikó, szemüveg és sapka volt, ebből tudtam, hogy valószínűleg vagy táncpróbája volt vagy edzeni nézett el.Sietős lehetett a dolog ha ennyire hiányos ötltözékben jelent meg nálam.
-Justin!- döbbenetemet a hangomból sem tudtam eltűntetni, de azért igyekeztem mosolyt csalni az arcomra.Kiszáltam a kocsiból, megkerültem azt, hogy kivegyem a másik oldalról a táskámat, majd lezártam és lassú léptekkel közeledtem volt-mostani szerelmem felé.-Hát te?
-Beszélhetünk?-ugyan a szemét nem láttam viszont túl jól ismertem ahhoz, hogy ne tudjam milyen érzelem tükröződhet bennük.Bőven elég volt, hogy láttam az arcát.Fogalmam sincs, hogy mi történt de abban biztos vagyok, hogy nincs valami jó állapotban.
-Persze,de miről?-kíváncsian lestem minden mozdulatát és próbáltam rájönni vajon mi lehet a gond de akárhogyan kutattam az emlékeimben semmit nem találtam.
-Majd bent elmondom.Nem szándékozom az utca kellős közepén vitatkozni.De egy valamit már most elmondok. Iszonyatosan haragszom rád és nem tudom ebből hogyan fogod kimagyarázni magadat.- szinte köpte a szavakat elém, majd egy gombnyomással lezárta az autóját ami kettőt pittyegett és villogot, kikerült és egyenesen a ház felé ment.Te jó Isten! Mi a fenét csináltam?
Mély levegőt vettem, egy pillanatra lehunytam a szememet mielőtt erőt vettem volna magamon, hogy kövessem a házamba.Nem tudom, hogy mit tehettem amivel ennyire felidegesítettem pláne most, hogy nem is vagyunk igazán együtt, de egy valamiben biztos vagyok. Meg fogom tudni magyarázni még ha nem is kellene. Nem akarom, hogy haragudjon rám.Ahhoz túlságosan szeretem.Mély és őszinte szerelemmel.
-Nos, elmondanád végre mi a fene bajod van?- kérdeztem a lakásba lépve miközben szeretett csizmámat hámoztam le magamról a szövetkabátommal együtt.-És mi a fenéért nincs rajtad legalább egy bőrkabát? Hányszor kértelek, hogy vegyél magadra valamit?Megint tiszta beteg leszel...-folytattam volna de persze közbe szólt.
-Befejeznéd az anyáskodást?- ritkán látom idegesnek.Mondhatni egyszer ha igazán dühösnek láttam és ez az eset most azt hiszem ide lesz sorolható.-Az oké, hogy tegnap bármit tettem te kidobtál és szakítottál velem.- most én akartam félbe szakítani, hogy tudja mennyire nincs igaza és még mindig nagyon szeretem, de amit szólásra nyitottam a számat hanyag mozdulattal leintett.-De a mi a franc az, hogy másnap már randizni mész? Erre ment ki az egész? Szakítani akartál velem mert már volt valaki más?- felemelte a hangját én pedig teljesen lefagytam.Mi a fenéről beszél?
-Justin.-mély levegőt vettem, igyekeztem nyugodt maradni.-Te hallod is magadat vagy csak beszélsz?
-Veled meg a kibaszott rendezővel van tele az egész internet.- halkabb volt a hangja és bennem kezdett összeállni a kép.Komolyan azt hiszi, hogy én és Josh?Ez nevetséges.
-Most mondom el neked először és utoljára. Nem azért szakítottam veled mert annyira ezt akartam. Csak azt hiszem szünetre van szükségünk.Te magad is tudod ha átjössz annak úgy is az lesz a vége, hogy az ágyamban kötsz ki és végig szeretkezzük az éjszakát ha együtt vagyunk ha nem. De ezen kívül most kell egy kis pihenő, hogy át tudjam gondolni.Josh csak egy barát.Egy rohadt kávét ittam meg vele és még ha több is történt volna sem számítanak megcsalásnak mert nem vagyunk 100%-ban együtt jelenleg. Csak...egy kis szünet kell és némi levegő.-folyamatosan mondtam a szövegemet és nem hagytam, hogy egy pillanatra is félbeszíktson, most nem voltam hajlandó hagyni.-Most pedig.-már engem is elöntött a düh és a kétségbeesés valahogy le akartam vezetni.-Nos.-nyeltem egyet éreztem, hogy remeg minden testrészem.-Vetkőzz.- utasítottam egyszerűen.
-Vetkőzzek?-hanyag, rosszfiús félmosolyát villantotta rám amit már évek óta annyira imádok és szükségem van rá.
-Igen.Kellesz, rettentően.-sarkon fordultam és megcéloztam a szobámat miközben agyamban ezerféle kérdés kavargott.Az biztos, hogy ha Justin utánam jön akkor ma este nem az alvásé lesz a főszerep.Viszont mi van ha nem jön utánam, ha már nem kellek neki?Igyekeztem lenyugodni és egyszerűen annak szentelni a figyelmemet, hogy minden félelem eltávozzon belőlem és csak az éjszakának éljek.
Aztán elhomályosult minden. Nem emlékszem arra, hogy hogyan jutottam el az ágyig, vagy éppen mikor aludtam el, sőt az sem tiszta, hogy ki kapcsolta ki a tv-t.Egy biztos, hogy Justin mindent rendbe rakott a házban.Értem ez alatt, hogy elmosogatott, kiteregette a mosást és többek között engem is helyre rázott, majd távozott.
Másnap kábán és pocsékul ébredtem de tisztában voltam vele, hogy rengeteg munka vár rám és éppen itt az ideje neki kezdenem. Miután nagy nehezen erőt vettem magamon elmentem zuhanyozni. A víz kellemesen meleg volt jót tett ismét. Valamivel frisebb voltam miután kijöttem a fürdőből, maj öltözni kezdtem. Nem akartam túlzottan kicicomázni magamat.Egy egyszerű szürke nadrágot, fekete pólót és törtfehér kardigánt ráncigáltam magamra.Visszasétáltam a fürdőszobába, hogy kezdjek valamit szénakazalra emlékeztető hajammal.A tükörből egy igazán érdekes ábrázatú nőszemély nézett vissza rám.Semmivel sem néztem ki jobban mint reméltem. Karikásak voltak a szemeim, elnyúzott volt az arcom.Viszont ha csak egy egészen kicsit de mégis jobban vagyok. Lehet, sőt egészen biztos, hogy kivülről még nem látszik de itt legbelül valamivel könnyebb.És ez jó.Nagyon jó.
~ * ~
- Jó, kamera leáll!- szólt a rendező hangja én pedig lassan lemáztam a forgatás helyszínéről. Kellett pár perc amíg a karakterem vidámságát legyőzte az én szomorúságom. Lassan de biztosan zökkentem ki a szerepemből és tértem vissza a valóságba.Bár az elején igazán nehezemre esett játszani az életvidám lányt és nevetni a világ gondjain miközben a magánéletem romokban hevert ennek ellenére összejött és most úgy tűnik elég nehezen estem ki a szerepemből.-Selena, várj egy percet kérlek!- megdermedtem a hang hallatán.Túl komoly volt és túlzottan baljósló. Josh, a rendező állt mögöttem de ezt már akkor is tudtam mikor megszólalt.Megfordultam, hogy szembe kerüljek vele.
-Igen, Josh?- igyekeztem mosolyogni amiben az előző nevetgélős, bulizós jelenet nagy segítségnek bizonyult.
-Nagyszerűen játszottál ma is.Viszont az elején nem volt minden oké.Esetleg gondjaid vannak?- kedvesen végig simította a kezét a vállamon, amitől egy pillanatra összerezzentem. Nem vagyok hozzászokva, hogy más férfiak simogatnak Justinon kívül.Persze tisztában vagyok vele, hogy Josh csak egy kedves ember és pusztán jót akar nekem, valamiért akkor is rossz érzéssel töltött el a dolog, így alig észrevehetően elhúztam a karomat.-Sajnálom.-annyira talán nem volt észrevehetetlen mert neki azonnal feltűnt.-Nem akartam a magánéletedben vájkálni.
-Nem, nem.Semmi baj.Komolyan Josh csak egyszerűen sok volt a stressz mostanában.- anélkül ömlöttek belőlem a szavak, hogy igazán gondolkoztam volna.-Figyelj, szükségem van egy kávéra, ha gondolod gyere velem és beszélgethetünk.
-Ez remekül hangzik.- olyan mosolyt vetett rám amitől gondolom minden szingli nő lába megremegne egy kissé.Csak hogy én még közel sem vagyok szingli, bár fogalmam sincs, hogy milyen irányba megy a kapcsolatom.
Meg kell hagyni, hogy Josh nem csúnya. Férfias állát enyhe borosta keretezi, kék szeme pedig ragyog fekete haja mellett.Sportos, magas és igazán intelligens.Sok nő álmodozik róla itt a forgatáson.Színésznők, statiszták és még a szinfalak mögött dolgozók is kezüket, lábukat törik utána. Mi már a forgatás elején is jól kijöttünk. Szeretem a gondoskodását és a páratlan humorát.Jó társaság, ebben egészen biztos vagyok.
-Szóval azt mondod megromlott a kapcsolatod?- miután vagy egy fél órája erről hadartam neki, míg ő figyelmesen hallgatott feltette ezt a kérdést amire nem igazán tudtam a választ.
-Azt hiszem igen. Fogalmam sincs Josh, hogy mit kellene tennem. Tudom, hogy nem csalna meg.Nála a hűség az első.Hűséges és el is várja ezt vissza is. De akkor is.Annyi nő veszi körül folyton, ráadásul mindig utazik.Mi a garancia arra, hogy egyszer egy kanos pillanatban nem fog lefeküdni valakivel?-folyamatosan buktak elő belőlem a szavak.
-Szerintem tedd azt ami téged boldoggá tesz.Talán szünetre lenne szükségetek.Ismerkednetek kellene másokkal, randizni.Hogy lássátok mással jobban működik-e mint együtt.És ha még utána is úgy érzed, hogy képtelen vagy elfelejteni...- mély levegőt vett, áthatóan és mélyen nézett a szemembe.-Nos akkor Ő a te igazid.De amíg bizonytalan vagy ne zárkózz el semmi elől amit az élet hozhat.Mert ahogy elnézlek most nem vagy túl boldog.A saját örömöd legyen az elsődleges számodra.Tudod néha csak rá kell jönnünk, hogy bármennyire szeretnénk valamit nem biztos, hogy működik.
-Olyan tapasztaltnak tűnsz.-apró , félmosoly szaladt át az arcomon amit a velem szemben ülő érett férfi halványan viszonzott a kávéja felett.
-Sokat láttam és éltem már meg.- hanyagul vállat rántott de tudtam, hogy ez nem ennyire egyszerű.
-Szeretném ha mesélnél róla.-idegesen görgettem az ujjaim között a cukor csomagolását.Nem szeretnék tolakodó lenni és nagyon remélem ezt ő is tudja és nem is vesszi sértőnek a dolgot.
-Mit mondhatnék Sel?-kifelé bámult az ablakon viszont jól tudtam, hogy nincs itt teljesen.A tekintete réveteg volt, valahol a múltban járt.-Két évvel ez előtt Londonban éltem.Megismertem egy lányt.Szőkésbarna haja és zöld szeme valahogy annyira megfogott, hogy az első hónap után feleségül vettem.Azt hittem életre szóló szerelmet találtam.Az első hónapok gyönyörűek voltak.Nyaraltunk, dolgoztunk és közben jó nagyokat szeretkeztünk minden adandó alkalommal.- ennél a mondatánál ő is és én is halkan felnevettünk, majd folytatta.-Aztán jöttek a bajok.Gond volt a kocsival, a házzal a családja úgy vélte nem vagyok megfelelő a számára és anyukám is beteg lett így haza kellett utaznom Los Angelesbe.Három hónapra jöttek át Londonból ide. Mire visszamentem a "feleségem" összepakolta a holmimat és közölte, hogy vége. Teljes mértékben megértettem.Hisz annyit veszekedtünk az utóbbi időkben, hogy én is valami ilyesmit szándékoztam lépni.Így azán itt vagyok most már egy éve lassan.Anyukám jól van hál' Istennek én pedig huszonhat évesen sikeres rendező lettem.Kell ennél több?-az utolsó kérdésében enyhe irónikus hangot véltem felfedezni és tudtam, hogy ez számára sem minden de jelenleg ezek az apró dolgok teszik teljessé az életét.
-Szóval egy balul elsült házasság.-összegeztem a hallottakot.
-Igen, sajnos.-bólintott mielőtt ajkához emelte volna a csészét.
-Nem néztem volna ki belőled.-valahogy tényleg olyan elképzelhetetlen.Josh annyira szabadszellemű és annyira laza, hogy a házasság megszeghetetlen erős kötelékét nem nézné ki belőle az ember.
-Most már háromszor át fogom gondolni mielőtt megkérem valakinek a kezét.-elvigyorodott ami engem is hasonló cselekedetre ösztönzött.
-Tudod, jó veled beszélgetni.Annyira normális vagy és annyira közvetlen, hogy az ember pár mondat után úgy érzi ezer éve ismer.- tényleg így gondoltam. Lassan három hónapja dolgozom együtt vele de valahogy elképzelhetetlen a számomra, hogy ez az ember ne legyen az életem része. Jól kijövünk és remek rendező. Igazán tehetséges.
-Hasonlóan ez rólad is elmondható.Igazán kedvellek,Selena.-hátra dőlt a székén, majd felsóhajtott és az órájára pillantott.-Viszont lehet, hogy vissza kellene mennünk.Lassan kezdődik a forgatás bár a főszereplő és a rendező nélkül nehéz lesz.-egymásra mosolyogtunk és mind a ketten egyetértettünk abban, hogy ideje visszamenni a forgatásra.
~ * ~
Hulla voltam mire végeztünk a forgatással mára.Semmi másra nem vágytam csak arra, hogy haza érjek és bedőljek az ágyba hogy aztán elnyeljen az álmok világa és másnap reggelik nem is akartam kilépni. Na nem mintha annyira szerettem volna akár reggel is beleolvadni a valóságba de tudom, hogy kötelező lesz tovább mennem és csinálnom a dolgaimat mert a magánéleti gondjaim mellett nekem kötelezetségeim is vannak.Befordultam a fákkal övezett utcában és egyenesen haladtam előre amíg el nem értem a házamig. Döbbenten parkoltam le a járda szélén ugyanis valaki elfoglalta a kocsibejárómat. Jobban mondva Az A Valaki. A fekete sportkocsi kecses vonalainak én természetfelettien tökéletes Adonisz támaszkodott karbafont kézzel. Habár november közepén járt az idő rajta mégis egy laza tréning nadrág, fehér trikó, szemüveg és sapka volt, ebből tudtam, hogy valószínűleg vagy táncpróbája volt vagy edzeni nézett el.Sietős lehetett a dolog ha ennyire hiányos ötltözékben jelent meg nálam.
-Justin!- döbbenetemet a hangomból sem tudtam eltűntetni, de azért igyekeztem mosolyt csalni az arcomra.Kiszáltam a kocsiból, megkerültem azt, hogy kivegyem a másik oldalról a táskámat, majd lezártam és lassú léptekkel közeledtem volt-mostani szerelmem felé.-Hát te?
-Beszélhetünk?-ugyan a szemét nem láttam viszont túl jól ismertem ahhoz, hogy ne tudjam milyen érzelem tükröződhet bennük.Bőven elég volt, hogy láttam az arcát.Fogalmam sincs, hogy mi történt de abban biztos vagyok, hogy nincs valami jó állapotban.
-Persze,de miről?-kíváncsian lestem minden mozdulatát és próbáltam rájönni vajon mi lehet a gond de akárhogyan kutattam az emlékeimben semmit nem találtam.
-Majd bent elmondom.Nem szándékozom az utca kellős közepén vitatkozni.De egy valamit már most elmondok. Iszonyatosan haragszom rád és nem tudom ebből hogyan fogod kimagyarázni magadat.- szinte köpte a szavakat elém, majd egy gombnyomással lezárta az autóját ami kettőt pittyegett és villogot, kikerült és egyenesen a ház felé ment.Te jó Isten! Mi a fenét csináltam?
Mély levegőt vettem, egy pillanatra lehunytam a szememet mielőtt erőt vettem volna magamon, hogy kövessem a házamba.Nem tudom, hogy mit tehettem amivel ennyire felidegesítettem pláne most, hogy nem is vagyunk igazán együtt, de egy valamiben biztos vagyok. Meg fogom tudni magyarázni még ha nem is kellene. Nem akarom, hogy haragudjon rám.Ahhoz túlságosan szeretem.Mély és őszinte szerelemmel.
-Nos, elmondanád végre mi a fene bajod van?- kérdeztem a lakásba lépve miközben szeretett csizmámat hámoztam le magamról a szövetkabátommal együtt.-És mi a fenéért nincs rajtad legalább egy bőrkabát? Hányszor kértelek, hogy vegyél magadra valamit?Megint tiszta beteg leszel...-folytattam volna de persze közbe szólt.
-Befejeznéd az anyáskodást?- ritkán látom idegesnek.Mondhatni egyszer ha igazán dühösnek láttam és ez az eset most azt hiszem ide lesz sorolható.-Az oké, hogy tegnap bármit tettem te kidobtál és szakítottál velem.- most én akartam félbe szakítani, hogy tudja mennyire nincs igaza és még mindig nagyon szeretem, de amit szólásra nyitottam a számat hanyag mozdulattal leintett.-De a mi a franc az, hogy másnap már randizni mész? Erre ment ki az egész? Szakítani akartál velem mert már volt valaki más?- felemelte a hangját én pedig teljesen lefagytam.Mi a fenéről beszél?
-Justin.-mély levegőt vettem, igyekeztem nyugodt maradni.-Te hallod is magadat vagy csak beszélsz?
-Veled meg a kibaszott rendezővel van tele az egész internet.- halkabb volt a hangja és bennem kezdett összeállni a kép.Komolyan azt hiszi, hogy én és Josh?Ez nevetséges.
-Most mondom el neked először és utoljára. Nem azért szakítottam veled mert annyira ezt akartam. Csak azt hiszem szünetre van szükségünk.Te magad is tudod ha átjössz annak úgy is az lesz a vége, hogy az ágyamban kötsz ki és végig szeretkezzük az éjszakát ha együtt vagyunk ha nem. De ezen kívül most kell egy kis pihenő, hogy át tudjam gondolni.Josh csak egy barát.Egy rohadt kávét ittam meg vele és még ha több is történt volna sem számítanak megcsalásnak mert nem vagyunk 100%-ban együtt jelenleg. Csak...egy kis szünet kell és némi levegő.-folyamatosan mondtam a szövegemet és nem hagytam, hogy egy pillanatra is félbeszíktson, most nem voltam hajlandó hagyni.-Most pedig.-már engem is elöntött a düh és a kétségbeesés valahogy le akartam vezetni.-Nos.-nyeltem egyet éreztem, hogy remeg minden testrészem.-Vetkőzz.- utasítottam egyszerűen.
-Vetkőzzek?-hanyag, rosszfiús félmosolyát villantotta rám amit már évek óta annyira imádok és szükségem van rá.
-Igen.Kellesz, rettentően.-sarkon fordultam és megcéloztam a szobámat miközben agyamban ezerféle kérdés kavargott.Az biztos, hogy ha Justin utánam jön akkor ma este nem az alvásé lesz a főszerep.Viszont mi van ha nem jön utánam, ha már nem kellek neki?Igyekeztem lenyugodni és egyszerűen annak szentelni a figyelmemet, hogy minden félelem eltávozzon belőlem és csak az éjszakának éljek.
