6.Date?!

Kedves Olvasóim!

Hol is kezdjem? Terveimben az szerepelt, hogy sokkal hamarabb kaptok részt.És most nem én voltam a hibás.Szerettem volna minél hamarabb jönni. De egyszerűen nem jött össze a dolog. Most is angol vizsgára készülök, történelem versenyre és a magánéletem sem a legszebb.Amikor csak tudok ide menekülök hozzátok, mert itt érzem teljesnek magamat. Ilyenkor nem fájnak annyira a mindennapi sebek. Ez most furán hangzik de sajnos tényleg zűrösek a minden napjaim. Nem dumálok tovább. Millió köszönet mindenért! <3
Jó olvasást!:)

 6. Rész: Date?!

Ismered azt az érzés, mikor a hátad közepére sem kívánod szeretett órádat? Nos. Mikor reggel megszólal az a bizonyos számomra kedves zene, szintén kedves telefonom jóvoltából akkor valahogy ezt érzem. Neki tudnám hajítani a falnak és csak nézni ahogy darabokra esik. Semmi erőm nem volt kinyitni a szememet. Már vagy öt perce hallgattam a most fülsüketítőnek érzett kellemes dallamokat, mikor egyszer csak vége szakadt. Álmosan pilláztam párat, a takarót a fejemre húztam jelezve, hogy nem vagyok hajlandó kikelni az ágyból.

-Selena.-szólított egy kedves, lágy hangsúllyal beszélő hang.- Kicsim fel kell kelned. Elkésel a munkából.- mielőtt tiltakozhattam volna a takaró már repült is le rólam én pedig döbbenten ültem fel az ágyon. Ezért még megfizet!

-Justin.-nyafogtam.-Nem akarok ma menni. Mond azt, hogy beteg vagyok.-úgy éreztem egyszer az életben én is igazán megtehetem.Minden áldott nap évek óta korán kelek, nem úgy mint mondjuk Justin. Ő sokszor azt sem tudja melyik buliból essen haza. Nem azt mondom, hogy nem dolgozik keményen, de ő férfi ő valahogy jobban bírja a kettőt együtt. Este lazít a haverjaival, napközben meg kőkeményen dolgozik. Nem is tudom mikor alszik.
-Nem lehet kincsem. Ma hosszú napod lesz. Na gyere.-segített feláll, bár nem mintha annyira esetlen lennék. Mindent összevetve mégis csak gyorsabb volt így és jobb is azt hiszem. Így biztos voltam, hogy eljutok a fürdőszobáig esetlenségek nélkül.
Miután magamra hagyott végig mértem a tükörképemet.Egy amolyan "igen jót dugtam az este " fejjel bámultam a csajt a sima felületben, aki széles mosollyal és csillogó szemmel nézett vissza rám.Istenem! Úgy érzem magam mint egy szerelmes tini. Ez az este annyira felhevítette az érzelmeimet, hogy el sem tudom képzelni, hogy valaha kételkedtem magunkban.
Barna szembogaram a mögöttem elterülő kádra szegeződött.Másnak egy egyszerű fürdőhely, nekem sokkal több. Lehunyt szemmel idéztem fel az estét.Ahogy ujjai végig siklanak meztelen bőrömön. Testem libabőrös lett a gondolattól is. Szinte érzem, ahogy a bor lefut a torkomon, miközben Justin a nyakamat csókolja. Érzem, ahogy ujjai belém markolnak, miközben lassan leengedi a csípőjét, és finoman mozgatni kezdi.
Minden apró momentum itt van előttem. Túl friss az emlékkép, hogy ne tudjam felidézni.Mennyivel egyszerűbb lenne! Akkor nem néznék zihálva magamra mint egy mániákus és nem élvezném ennyire a puszta emlékképeket.
Vettem egy mély levegőt, mielőtt reszkető kézzel a fésűért nyúltam volna.Robotszerűen fésültem ki a hajamat, kötöttem fel és mostam arcot miután a fogaimat is rendbe szedtem. Ügyeltem, hogy csak erre az egy dologra koncentráljak, hogy még véletlenül se bukkanjanak fel a fejemben olyan képek amik hátráltatnak. Mint mondjuk Justin meztelenül.Selena! Azonnal homlokon csaptam magamat. Idióta, idióta, idióta. Ha folyton előhívom a szexi képeket erről az erotikus éjszakáról mi a fenéért csodálkozom azon, hogy megint megkívántam?
Ajkamba harapva navigáltam ki a fürdőből a szekrényem elé. Nem válogattam túl sokat.Szürke nadrág, kicsit világosabb szürke póló, pasztell rózsaszínű  kardigán és egy selyem sál a nyakamba. Mára ennyi bőven elég, nem fogok sminkelni is meg kiöltözni, mikor a forgatáson ez az első dolguk, hogy a karakterem szerint kreálnak.Addig meg kibírom így.
Lebaktattam a lépcsőn, közben azon agyaltam merre lehet a barna táskám és a torna cipőm.Alig értem le máris megcsapta orromat egy ismerős illat. Ez pedig korgó gyomromat a konyha felé vezérelte. Betoppantam, és nem kellett csalódnom. Justin ott sürgött forgott a tágas térben. Imádom a konyhámat, csak sajnos nem igazán van időm birtokba venni. De szeretem, hogy ilyen fényes és tágas.
-Hoztam kávét a sarki kávézóból, plusz friss dolgokat a reggelihez. Rántottát?Vagy mit kívánsz kicsim?- mosolyogva neki dől a konyhapultnak, nekem pedig kedvem lett volna rávágni, hogy csak is téged, de nem tettem. Vissza kell fognom magamat.
-A kávé bőven elég lett volna.-oda léptem hozzá, tenyeremet felvezettem izmos mellkasára. Előre emelte karjait, gyengéden derekam köré fonta.Puha ujjbegyeit a pólón át is égetően forrónak éreztem.-Köszönöm.- suttogtam, majd egy puha puszival tetéztem a dolgokat. Elléptem tőle, mielőtt még túl közel kerülhettünk volna a másikhoz.-Elviszem a tojásrántottát ha már megcsináltad. Most nincs időm enni. Később megeszem.- ígértem meg neki, közben pedig már csomagoltam is a jó illatú ételt.
-Bármikor.-előre lépett, se szó se beszéd és már az ajkaimra is csúszott puha szája. Előttem volt a kép tegnap estéről, ahogy fölöttem fekszik, duzzadt ajkával zihálva suttogja a nevemet. Jézusom! Egy pillanatra ki kell vernem a fejemből, mert már érzem a hatását a lábaim között. Most ide kell koncentrálnom. Nem volt ez a csók túl hosszú, vagy érzelgős. Ez amolyan "köszönöm az oltári nagy szeretkezést" csók volt, nem az a " köszönöm, hogy vagy" fajta. Viszont nem bántam. Úgy éreztem ez az én Justinom.Jelenleg nem tudok lelkileg közel lenni hozzá. Úgy folyton csak taszítjuk egymást, veszekszünk. Valószínűleg azért mert elég temperamentumosok vagyunk. De a szex egy biztos és egyenes út kettőnk között.

~*~

Imádtam a forgatásokat.Zajlott az élet. Az emberek nyüzsögtek, mozogtak körülöttem. Éreztem, hogy pezseg minden ami él és mozog. A levegő vibrált.Lassan öltöztem fel és azonosultam a szerepem szerelmes főhősnőjével.Egy nagy drámai jelenet előtt állunk. Ideje lenne anyait apait beleadnom. Nem mintha nem ezt tenném mindig, viszont ma nem akart összejönni. Egy egyszerűbb részt is többször fel kellett venni mire tökéletes lett.De ezt az epizódot hibátlanul fogom végrehajtani. Ebben biztos vagyok.
- Gyerünk mindenki a helyére!- utasított Josh minket.Mi pedig készséggel tettük a dolgunkat.
Pápám, pápám, pápám. A fülemben lüktető vér áramlásától egy percig semmi mást nem hallottam. Reflektorok fel, kamera forog, minden szem rám szegeződik. Aztán egy varázscsapás. Egy villanás, mint mindig.Egy mélyről jövő erő, hogy érezzem ez én vagyok és soha nem akartam mást csinálni, erre születtem.
Mikor felnyitottam szemeimet már nem a nagy Selena Gomez voltam. Csak egy vidéki lány, aki szerencsét próbál a szerelmek őshazájában, Párizsban. Legalábbis  a szerepem szerint. Éreztem a félelmet, amit ő érezhet egyedül egy ismeretlen helyen. A honvágy azonnal felütötte szívemben a fejét, ahogy az övében is. Áthatóan pásztáztam a teret, amit valószínűleg a karakterem is megtett volna. Már nem volt ő és én. Mi voltunk. Együtt játszottuk a szegény vidéki lányt, akire több vár ebben az országban mint azt várta.Át kellett utaznia egy országon ahhoz, hogy az igaz szerelem rátaláljon. Ez normális? Jó? Egyszerű?Nem.A jó dolgok, az igazán remek dolgok soha nem normálisak vagy egyszerűek. Ezek szöges ellentétei mindennek ami megszokott és elvárt, én már csak tudom.
Fogalmam sincs mennyi idő telt el.Egyszerűen forgatás közben nem vagyok képes az időre koncentrálni. Mindenre tudok, de erre nem. Ez valahogy távol áll tőlem ilyenkor. Az érzelmek csatája még erősen dúlt bennem, miközben az öltözőmben szedegettem a cókmókomat. Még csak pár perce jöttem ki a helyszínről. Nem vetkőztem le teljesen a szerepemet.Még nem. De hamarosan elmúlik majd a lány érzése és csak az enyém lesz porondon.Akkor majd újra bekúsznak fejembe a hétköznapi emberek hétköznapi problémái.
-Bejöhetek?-egy kopogást követett egy halk kérdés. Gondolkodás nélkül intettem igent, aztán nagy nehezen rájöttem, hogy ő ezt nem látja.
-Természetesen.- tettem gyorsan hozzá. Közben kezeimmel egy percre sem álltam meg. Sok mindenem hevert szanaszét, szerettem volna rendet rakni, és majd ha a szoba készen van akkor a külsőmmel is foglalkoznom kellene. Bár már visszaöltöztem a sminket is le fogom mosni.
-Remek voltál ma.-mondta őszintén Josh az ajtóból, közelebb jött, gyengéden átkarolta a vállamat, amin egy cseppet sem lepődtem meg.Nem ez az első eset, hogy testileg is kimutattuk volna a kollégákkal, hogy szoros a kapcsolatunk. Szinte már családias.
-Köszönöm.Nem értek egyet.Sajnos az elején olyan nehezen azonosultam.- felsóhajtva dobta a törölközőt a kanapéra. Ezután pedig magam is utána eredtem. Levetődtem a fehér bőr anyagra és kényelembe helyeztem magamat.
-Szerintem nagyszerű voltál.-kedvesen nézett rám és én sem tudtam közömbös maradni felé. Van valami édes ebben az emberben. Tud úgy szeretni, hogy észre sem veszed.Erős támaszt nyújt a háttérből, majd mikor igazán szükséges van rá akkor hirtelen ott van. Erős, védelmező gyökerekkel ölel körül, és tart szorosan, nehogy lecsússz a szakadékba.
Talán a férfi szóval tudnám jellemezni. Férfi volt a javából. Nem csak erős válla miatt, nem csak a melegséget, árasztó szembogara és nem csak a kedves, rekedtes hangja tette férfivá. A viselkedése miatt gondoltam úgy, hogy a férfi valami ilyesmi.
Justin. Nos ő...Fiú volt. Szeretett. Minden porcikájával szeretni akart de néha annyira nem tudta hogyan tegye ezt. Ezzel bántott a leginkább. Még megcsinálta a maga balhéit, még lázadt. Televarratta gyönyörű testét, hiába kértem, hogy ne csináltasson ennyit mert ez nem játék, lehet, hogy egyszer megbánja. Eljárt az idióta haverjaival bulizni, aminek az lett a vége amit megjósoltam. Őt is belekeverték a buta drogügyeikbe. Pedig titkon tudtam, hogy semmi köze hozzá. Azért ennyire nem fajulna el a dolog nála. Ebben biztos vagyok. Nincsenek rá jó hatással ezek az emberek akik körül veszik, de ennyire azért nem fajult még el.
Josh más. Ő ezen már túl van. Ő nyugalmat és biztonságot áraszt.
Ezt keresném én?
-Figyelj Sel.-tekintete annyira gyengéd volt, annyira reménnyel teli, hogy hirtelen úgy éreztem ő is még kisfiú. Ilyen kölyök kutya szemekkel csak az édes lurkók tudnak nézni.Viszont jól tudtam mi az igazság. Férfi a legjavából, egyszerűen csak vannak gyenge pillanatok.-Nincs kedved eljönni velem kávézni? Gondoltam elmehetnénk oda, ahol a múltkor voltunk.Jól éreztem magam veled.-borostás álla megfeszült, láttam rajta, hogy zavarban van és nehezen tudja összerakni mondandóját.
-Josh ez remek ötlet.Csak...Tudod.A barátom.Otthon vár.Azt hiszem.-felsóhajtottam, idegesen túrtam bele  a hajamba.-Egyszerűen nem tudom. Tegnap is kiakadt, hogy veled voltam. Szerinte te meg én randiztunk és ez nem tetszett neki....- mondtam és mondtam volna a magamét. Viszont egyszerűen közbeszakított, rá nem jellemző udvariatlansággal.Justintól már megszoktam, hogy ha ideges akkor közbe szól és soha nem tudom végig mondani.De Josh ilyesmit még soha nem tett.
-Randi?Azt hiszi, hogy randizunk?-látszólag jól mulatott rajta.-És te?Te mit hiszel?
-Én?Izé.-nagyot nyeltem. Őszintén?Tetszett nekem Josh. Mint az ellenkező nem egy jóképű képviselője. Azonban barátom volt/van. Ezt nehéz lenne eldönteni.Meglehetősen jól éreztem magam tegnap vele. Egészen ellazultam. Akkor inkább a beszélgetésre koncentráltam és nem görcsöltem. Jó volt. Összeszedtem minden erőmet és igyekeztem érthetően kimondani a szavakat.-Te randinak szántad?

5. Put You Down (+18)

Sziasztok!
Köszönöm, köszönöm és még millió köszönöm! Tudom nagyon lusta vagyok - legalábbis ti ezt látjátok- de egyszerűen rohan az életem. Versenyeken veszek részt, informatika vizsgázok és közben neki álltam nyomatni az angolt mint az állat.Arról ne is beszéljünk, hogy miközben ide írok dolgozok ám valamin. Nem vagyok én olyan lusta mint amilyennek látszom. Csak talán sok mindenbe belekezdek. Ezt a blogot viszont ha törik ha szakad végig csinálom, mert élvezem és sokat jelent nekem!
Hogy mi volt az elején ez a köszönöm? Pofon egyszerű. Mindjárt 2.000 megtekintésnél jár a blog és voltak olyan napok mikor több mint 100-200 látogató nézett fel. Ez annak tükrében, hogy ritkán vannak részek valami hihetetlen és ígérem rákapcsolok most már!
Ui: Ez a blog első +18-as része. De azokat akik nem kedvelik az ilyesmit el kell félemlítenem, hogy sajnos vagy nem sajnos lesz még ilyen.Ugyanis bizonyos rész mennyiség után a blog egy darabig erről fog szólni. Persze az érzelmeket sem felejtjük majd el a szexualitás is szerepet kap.
Puszillak titeket, mindenkinek kitartást a suliban! :)

Ui: Valamiért nem jött most úgy össze a szövegszerkesztés. Valószínűleg azért mert egyszer elkezdtem itt írni, utána worldben aztán megint itt és fú. Nagyon belekavarodtam. Most ez kinézetre ilyen lett remélem senkit nem zavar.:)
Jó olvasást! 

4. Put you down

Követtem Selenát a felső emeletre. Mi mást tehettem volna? Akarom ezt a nőt, jobban mint bármit eddig ebben az életben. Nem csak a teste de a lelke is vonz. Viszont most sokkal erősebb volt bennem szex iránti vágy, mint az utóbbi időben bármikor. Sok volt a feszültség, felgyülemlett és éppen itt lenne az ideje kiadni. Érezni akarom, ahogy törékeny testével nekem simul, ahogy kecses lábait a csípőm köré tekeri, miközben hangosan jut el a csúcsra.Szükségünk van erre mind a kettőnknek. El kell lazulnunk, hogy aztán nyugodtan beszélhessük át a dolgokat.
 Lépteim visszhangoztak a folyosón, miközben öles léptekkel közelítettem meg hálószobáját.Tudtam, ha oda belépek nincs visszaút. De akarnék-e egyáltalán visszalépni? Nem. Ebben száz százalékban biztos vagyok. Nincs miért megfutamodnom. Ennél rosszabb már nem igazán lehet a kapcsolatunk, és látnunk kell, hogy működik-e köztünk továbbra is a kémia.Minden erőmmel akarom, hogy minden képkocka a helyén legyen. Mint egy kirakós lassan olyan ez a szerelmi történet, csak sajnos ez nem játék.Ez a kőkemény valóság.
-Feküdj az ágyra Justin, de előtte vetkőzz le, csak egy alsónadrág legyen rajtad!- ez az a bizonyos helyzet, mikor mi büszke férfiak mindent félredobva egyáltalán nem bánjuk, hogy egy nő dirigál nekünk. Sőt, mi tagadás iszonyat szexi volt és be is indított.
-Vettem te kis domina. Tetszik mikor így dirigálsz. Legközelebb bőrcucc is lesz rajtad?- vigyorogva elkezdtem lekapkodni magamról a ruhákat, majd egy alsónadrágban álltam ezzel a szexi nőszeméllyel farkasszemet, aki alaposan végig is mért.
-Ha nem pofáznál annyit azt megköszönném.-kacsintott rám, belőlem pedig egy nevetés buggyant ki akaratlanul.-Nem viccelek Bieber!- emelte fel fenyegetően mutatóujját.A hiba az egészben ott lakozik, hogy soha nem tudnék tőle félni, hiába ő az egyetlen ember akinek hatalma van felettem, és az érzéseimmel sakkban tud tartani. Nem is akármilyen hatalom ez, de jobb ha ő erről nem tud. - Nyomás az ágy ha jót akarsz magadnak!
-Nem kell kétszer mondanod.-ajkamba harapva próbáltam visszafojtani arcomon elterülni készülő kaján vigyort, miközben felmásztam az ágyra. Kényelmesen elhelyezkedtem a fehér selyem takaróval fedett franciaágy közepén.
-Most pedig.- feltűnt ugyan, hogy rajta még minden ruha rajta van de nem akartam közbe szólni, így legyőztem a kíváncsiságomat és figyeltem miközben megközelítette az ágy mellett álló komódot.Kihúzta a fiókot és elővett egy...Nos. Egy vörös selyem szalagot.-Játsszunk!- vigyorodott el, szemei pedig kihívóan villogtak amitől még szexibb lett mint előtte.
-Mit akarsz azzal a szalaggal?-kíváncsian méregettem, miközben igyekeztem úgy helyezni lábaimat, hogy növekvő erekcióm ne szúrjon neki szemet azonnal.De azt hiszem ezzel elkéstem, mire feleszméltem már nem velem hanem az alsónadrágommal nézett farkasszemet.
-Kielégítelek.-suttogta elbűvölve, és most már engem sem igazán zavart, hogy alsónadrágom egyre jobban dudorodik. Imádom nézni, hogy milyen hatással van rá az, hogy látja ő mekkora és milyen hatással van rám.
Először nem igazán értettem hogyan függ össze a vörös selyem szalag és az én kielégülésem, de nem sokat kellett rá várnom, hogy megtudjam.Megkerülte az ágyat, a fejem fölé emelte a kezemet és mindenféle gondolkozás nélkül az ágyhoz kötözött. Hogy mi futott végig rajtam? Kíváncsiság és őrült nagy szexuális vágy. Az eddigi háromszorosa lehetett, ha nem többszöröse.
-És most?-kérdeztem elhaló hangon, a torkom szinte porzott már és minden porcikám akarta a csókját, az érintését.
-Most? Nos, most te csak dőlj hátra és élvezd az előadást.-ekkor még nem sejtettem mire is gondol pontosan. Hátra lépett a laptopjához és egy lágy,melankolikus zenét indított el a lejátszási listájáról, aztán ismét visszafordult hozzám.
Az igazi show csak ez után jött.Megállt az ágy végében pontosan velem szemben, hogy teljesen lássam, majd lassan ringatni kezdte a csípőjét. Teste minden pontja a megfelelő időben mozdult a megfelelő helyre. Teljesen uralta a helyzetet.Törékeny ujjaival kecsesen gombolta  ki blúzát, ami alól nem túl nagy de tökéletes és formás mellei lassan bújtak elő.Tekintetét egy pillanatra sem vette le rólam , viszont én nem voltam képes a szemkontaktust tartani. Pillantásaim egyre lejjebb csúsztak vékony testén, ami ott domborodik ahol kell. Akármikor is ötlötte ki ezt a játszmát, bármikor partner leszek, gondolkodás nélkül.
-Nagyon dögös vagy.- nyögtem ki halkan, hangomban egyre inkább csalódnom kell ebben a helyzetben. Majdnem mindig magamra hagy.
-Tetszik, Justin?-ettől a hanglejtéstől, amivel intézte felém szavait az egész csak még erotikusabb lett, és a vágy csak még jobban fokozódott bennem. Kedvem lenne megérinteni és lerángatni róla ezeket a felesleges göncöket. De persze ő nem volt ilyen heves mint én. Csiga lassúsággal dobta le magáról a selyem blúzát, ami alatt fekete csipkés melltartója lakozott.
-Meg akarlak érinteni.- ziháltam vágytól ittasan.
-Elhiszem bébi.-ördögien vigyorgott rám, tetszett neki, hogy ennyire felizgatott.- Tudod. Nekem is hirtelen kedvem lett megérinteni magamat.- egy pillanatig döbbenten néztem rá, majd még mindig döbbent pillantásokkal, már azt lestem, hogy mire készül.Előre lépett, hogy az ágy szélére tudjon térdelni. Haját sietősen átlendítette egyik oldalról a másikra, hogy aztán neki kezdhessen gonosz tervének. A lehelet vékony csipkés anyagon keresztül masszírozni kezdte melleit.
-Basszus.- mocorogni kezdtem, minden erőmmel azon voltam, hogy kiszabadítsam kezeimet. Ágyékom egyre jobban feszített és kezdett már őrülten kellemetlenül érinteni a helyzet. Ebben az izgalmi állapotban nem bírom végig nézni ha előttem elégíti ki magát.Pláne úgy, hogy nem csak a saját kielégülésem iránti vágy hatalmasodott el rajtam, hanem az ő kielégítése iránti kényszer is.Minden élvezetét magamnak akarom, még vele szemben is irigy vagyok ha erről van szó.
Selena egy apró mozdulattal hátra nyúlt, majd kikapcsolta a melltartóját ami végül a földön végezte a sötét lila blúza mellett.Kínzásomat minden vágyam ellenére nem szüntette meg.Ujjai fürgén jártak a testén, feje hátrabicsaklott, ajkai ketté nyíltak.
- Elképzelem, ahogy te érintesz meg, Justin. Emlékszem az első együttlétünkre. Vagy az utolsóra. Istenem, milyen szexi volt ahogy a lábaim közé térdeltél.-hangja fátyolos, szinte már harmat gyenge volt, ebből már tudtam, hogy ő is élvezi a helyzetet, csak ő nem szenved közben mint én.
- Eressz el és mindent megadok neked.-egy másodpercre sem tudtam másfelé nézni. A világ beszűkült, számomra már csak ő létezett és csak őt láttam senkit és semmi mást.
-Nem. Még nem.-búgta mint egy behízelgő kiscica, én eközben egy újabbat rántottam csuklómon. Meglepetésemre remekül bekötötte a kezeimet, nem tudtam kihúzni akárhogyan próbáltam.- Előtte kényeztetni foglak.-jelentette ki magabiztosan. Bár nem mintha kételkedtem volna benne, hogy teljesen ura a helyzetnek, semmi szükség nem volt erre a magabiztos hanghordozásra ahhoz, hogy elhitesse velem azt ami már amúgy is tudatosult bennem.-Ne aggódj. Ki találjuk majd, hogy hogyan háláld meg.-ebben egy percig sem kételkedtem.
-Nem bírom tovább.-hangom tele volt könyörgéssel és reménnyel. Nem hiszem, hogy képes lennék még egy percet is kibírni nélküle, de sejtem, hogy kénytelen leszek.
-Pedig még nem is láttál mindent.-Istenem! Csak ezt ne.
Figyeltem ahogy apró keze lecsúszik a hasán egészen a szoknyája aljáig. Nem gondolkozott sokat, felállt és egy mozdulattal megvált lenge ruhadarabjától.Ott állt előttem izgalomtól csillogó szemekkel egy szál fekete francia bugyiban. Nem tudom megfogalmazni, hogy mi is játszódott le bennem. Egyszerre éreztem magamban a szétáradó erőt és a gyengeségből fakadó sebezhetőséget. Borzalmas volt ez a kettő együtt.
-Most pedig...- lassan előre lépett, pihe könnyű testével az ágyra "nehezedett". Olyan kecsesen mozgott felém, mint egy vadmacska aki éppen vadászni készül. Nagyjából így is éreztem magam. Ő a ragadozó én pedig a zsákmány, aki örömmel dobja magát a karmai közé.
Fenekét a levegőbe tolta, tekintetét egy pillanatra sem vette le rólam.Az én pillantásaim melle és arca között cikázott.Gyönyörű volt, mondhatni letaglózott a látvány.Ennél is jobban ledöbbentem, mikor se szó, se beszéd nélkül egyszerűen megragadta feszítő alsónadrágomat és addig húzta, míg férfiasságom elő nem tűnt. Bassza meg, nő még ennyire szexis dolgot nem művelt velem,és az igazi játszma még csak most kezdődik. Ez csak a bemelegítés volt, egy laza előjáték.
És ami ez után következett.Édes Istenem! Nem azt mondom, hogy még soha nem csinálta velem, mert akkor hazudnék. Hamarabb történt meg ez közöttünk, mint a tényleges együttlét.Mégis most annyira más volt. Éreztem, ahogy ajka finoman kényeztet miközben végig engem néz, ami egyszerűen megbolondított. Egy darabig még levegőt is elfelejtettem venni, majd mély sóhaj kíséretében adtam utat az elhasznált oxigénnek.
Hosszú, óráknak tűnő percek voltak ezek, én pedig igyekeztem minden mozzanatát magamban elraktározni. Néztem ahogy csókokkal borítja be remegő testemet, ahogy kezével finoman rásegít az aktusra. Közöttünk már nincs olyan, hogy valami ciki vagy nem ciki, így ez a spontán szexuális élmény sem tartozott a ciki kategóriába. Mondhatni jobban ismertük egymást mint saját magunkat, és ha a testünkről volt szó akkor még inkább. Tisztában voltunk azokkal a tényekkel, amiktől a másik elélvez és a csúcsra tudjuk juttatni. 
Nem véletlen, hogy hátrabicsaklott fejjel adtam át magamat a gyönyör érzésének, mely hullámokban érte el a testemet. Olyan volt mintha hőhullámok szaladnának végig rajtam.Lassan táncikáltak végig bőröm minden egyes négyzetcentiméterén,majd egy pontban gyűltek össze. A gerincem megfeszült, ajkaim ketté nyíltak, minden porcikám bizsergett. Éreztem,ahogy férfiasságom megremeg én pedig a kiéhezettségtől tehetetlenül élveztem el.
-Gyönyörű vagy Justin, mikor átadod magad nekem.- éreztem, ahogy feljebb mászik. Még nem igazán rendeztem a gondolataimat, mikor ő már a fülembe suttogott.- Szeretem nézni ahogy tőlem leszel ilyen.
-A csúcsra akarlak juttatni téged is.-oldalra fordítottam a fejemet, még egy kissé kapkodtam a levegőt, és rekedtes hangon ajkai közé suttogtam.
-Eljön annak is az ideje, de nem most. Ma én mutattam meg neked, hogy mit tudok adni.-finom csókot nyomott a számra, aztán felpattant és eloldozott. A vörös selyemkendő helyén kivörösödött a bőröm, párszor jobbra balra forgattam a csuklómat, hogy minden oké legyen, de ezt leszámítva remekül éreztem magamat. Jobban mint gondoltam.
-Fürdünk együtt?-pillázott felém én pedig bőszen bólogatni kezdtem.-Ha lemész a konyhába találsz bort a hűtőben. Addig én megcsinálom a vizet.- szemei édesen felragyogtak, mint egy kislánynak, ez pedig éles ellentétben állt azzal amit az imént művelt velem.
-Rendben,bébi.-kacsintottam rá miközben feltápászkodtam légyottunk helyszínéről.Lassan céloztam meg a szobaajtót. Miközben elhaladtam Selena mögött tenyeremmel enyhén megpaskoltam a fenekét.- Alig várom, hogy rajtam legyen a sor.Nem menekülsz.-vigyorogtam elégedetten. Eszemben sem volt ruhát felvenni, ahogy Selenának sem. Teljesen természetesen mozogtunk a másik előtt még így is.
- Lepj meg Bieber.- kacsintott, majd eltűnt a fürdőben. Hosszú éjszakának nézünk elébe!

 ~ * ~

4. Nothing like us

Sziasztok!:)

Teával a kezemben, egy kiadós náthával írásba kezdek. Ma néztem egy filmet amitől támadt pár használható ötletem és jelenleg lement a lázam így gondoltam miért is ne?

Amit még mondani szerettem volna.Nagyon köszönöm a tegnap közel +2.00 látogatót és a 3 kommentet amire válaszoltam is volna ha a blogger engedi.Valamiért nem engedett visszaírni. Ami még nagyon jól esett, hogy facebookon a különböző csoportokban azt tapasztaltam, hogy olyanok is olvassák akik vagy nem is szoktak blogokat olvasni vagy éppen nem magyar blogokat.Ez is mérhetetlenül jól esett és valamilyen szinten elismerés is számomra, köszönöm!:)

Jó olvasást!

4.Nothing like us

Justin úgy hét óra körül ment el, de megígérte, hogy fogunk még beszélni. Valami olyasmit mondott, hogy holnap átjön de erre már nem igazán emlékszem. Annyira gondoskodó volt velem. Rávett, hogy egyek valamit amíg ő ezúttal egy gyógynövényes tea keveréket főzött nekem ami fantasztikusan ellazította feszülő idegeimet. Amíg megettem azt a fél szelet pizzát és lassan megiszogattam a forró, gőzőlgő teámat ő megengedte nekem a kádat kellemesen meleg vízzel. Úri emberhez méltóan kint várakozott egész végig, majd mikor köntösben vizes hajjal kijöttem arca ellágyult és megkért, hogy feküdjek le aludni.
Aztán elhomályosult minden. Nem emlékszem arra, hogy hogyan jutottam el az ágyig, vagy éppen mikor aludtam el, sőt az sem tiszta, hogy ki kapcsolta ki a tv-t.Egy biztos, hogy Justin mindent rendbe rakott a házban.Értem ez alatt, hogy elmosogatott, kiteregette a mosást és többek között engem is helyre rázott, majd távozott.
Másnap kábán és pocsékul ébredtem de tisztában voltam vele, hogy rengeteg munka vár rám és éppen itt az ideje neki kezdenem. Miután nagy nehezen erőt vettem magamon elmentem zuhanyozni. A víz kellemesen meleg volt jót tett ismét. Valamivel frisebb voltam miután kijöttem a fürdőből, maj öltözni kezdtem. Nem akartam túlzottan kicicomázni magamat.Egy egyszerű szürke nadrágot, fekete pólót és törtfehér kardigánt  ráncigáltam magamra.Visszasétáltam a fürdőszobába, hogy kezdjek valamit szénakazalra emlékeztető hajammal.A tükörből egy igazán érdekes ábrázatú nőszemély nézett vissza rám.Semmivel sem néztem ki jobban mint reméltem. Karikásak voltak a szemeim, elnyúzott volt az arcom.Viszont ha csak egy egészen kicsit de mégis jobban vagyok. Lehet, sőt egészen biztos, hogy kivülről még nem látszik de itt legbelül valamivel könnyebb.És ez jó.Nagyon jó.

~ * ~

- Jó, kamera leáll!- szólt a rendező hangja én pedig lassan lemáztam a forgatás helyszínéről. Kellett pár perc amíg a karakterem vidámságát legyőzte az én szomorúságom. Lassan de biztosan zökkentem ki a szerepemből és tértem vissza a valóságba.Bár az elején igazán nehezemre esett játszani az életvidám lányt és nevetni a világ gondjain miközben a magánéletem romokban hevert ennek ellenére összejött és most úgy tűnik elég nehezen estem ki a szerepemből.
-Selena, várj egy percet kérlek!- megdermedtem a hang hallatán.Túl komoly volt és túlzottan baljósló. Josh, a rendező állt mögöttem de ezt már akkor is tudtam mikor megszólalt.Megfordultam, hogy szembe kerüljek vele.
-Igen, Josh?- igyekeztem mosolyogni amiben az előző nevetgélős, bulizós jelenet nagy segítségnek bizonyult.
-Nagyszerűen játszottál ma is.Viszont az elején nem volt minden oké.Esetleg gondjaid vannak?- kedvesen végig simította a kezét a vállamon, amitől egy pillanatra összerezzentem. Nem vagyok hozzászokva, hogy más férfiak simogatnak Justinon kívül.Persze tisztában vagyok vele, hogy Josh csak egy kedves ember és pusztán jót akar nekem, valamiért akkor is rossz érzéssel töltött el a dolog, így alig észrevehetően elhúztam a karomat.-Sajnálom.-annyira talán nem volt észrevehetetlen mert neki azonnal feltűnt.-Nem akartam a magánéletedben vájkálni.
-Nem, nem.Semmi baj.Komolyan Josh csak egyszerűen sok volt a stressz mostanában.- anélkül ömlöttek belőlem a szavak, hogy igazán gondolkoztam volna.-Figyelj, szükségem van egy kávéra, ha gondolod gyere velem és beszélgethetünk.
-Ez remekül hangzik.- olyan mosolyt vetett rám amitől gondolom minden szingli nő lába megremegne egy kissé.Csak hogy én még közel sem vagyok szingli, bár fogalmam sincs, hogy milyen irányba megy a kapcsolatom.
Meg kell hagyni, hogy Josh nem csúnya. Férfias állát enyhe borosta keretezi, kék szeme pedig ragyog fekete haja mellett.Sportos, magas és igazán intelligens.Sok nő álmodozik róla itt a forgatáson.Színésznők, statiszták és még a szinfalak mögött dolgozók is kezüket, lábukat törik utána. Mi már a forgatás elején is jól kijöttünk. Szeretem a gondoskodását és a páratlan humorát.Jó társaság, ebben egészen biztos vagyok.
-Szóval azt mondod megromlott a kapcsolatod?- miután vagy egy fél órája erről hadartam neki, míg ő figyelmesen hallgatott feltette ezt a kérdést amire nem igazán tudtam a választ.
-Azt hiszem igen. Fogalmam sincs Josh, hogy mit kellene tennem. Tudom, hogy nem csalna meg.Nála a hűség az első.Hűséges és el is várja ezt vissza is. De akkor is.Annyi nő veszi körül folyton, ráadásul mindig utazik.Mi a garancia arra, hogy egyszer egy kanos pillanatban nem fog lefeküdni valakivel?-folyamatosan buktak elő belőlem a szavak.
-Szerintem tedd azt ami téged boldoggá tesz.Talán szünetre lenne szükségetek.Ismerkednetek kellene másokkal, randizni.Hogy lássátok mással jobban működik-e mint együtt.És ha még utána is úgy érzed, hogy képtelen vagy elfelejteni...- mély levegőt vett, áthatóan és mélyen nézett a szemembe.-Nos akkor Ő a te igazid.De amíg bizonytalan vagy ne zárkózz el semmi elől amit az élet hozhat.Mert ahogy elnézlek most nem vagy túl boldog.A saját örömöd legyen az elsődleges számodra.Tudod néha csak rá kell jönnünk, hogy bármennyire szeretnénk valamit nem biztos, hogy működik.
-Olyan tapasztaltnak tűnsz.-apró , félmosoly szaladt át az arcomon amit a velem szemben ülő érett férfi halványan viszonzott a kávéja felett.
-Sokat láttam és éltem már meg.- hanyagul vállat rántott de tudtam, hogy ez nem ennyire egyszerű.
-Szeretném ha mesélnél róla.-idegesen görgettem az ujjaim között a cukor csomagolását.Nem szeretnék tolakodó lenni és nagyon remélem ezt ő is tudja és nem is vesszi sértőnek a dolgot.
-Mit mondhatnék Sel?-kifelé bámult az ablakon viszont jól tudtam, hogy nincs itt teljesen.A tekintete réveteg volt, valahol a múltban járt.-Két évvel ez előtt Londonban éltem.Megismertem egy lányt.Szőkésbarna haja és zöld szeme valahogy annyira megfogott, hogy az első hónap után feleségül vettem.Azt hittem életre szóló szerelmet találtam.Az első hónapok gyönyörűek voltak.Nyaraltunk, dolgoztunk és közben jó nagyokat szeretkeztünk minden adandó alkalommal.- ennél a mondatánál ő is és én is halkan felnevettünk, majd folytatta.-Aztán jöttek a bajok.Gond volt a kocsival, a házzal a családja úgy vélte nem vagyok megfelelő a számára és anyukám is beteg lett így haza kellett utaznom Los Angelesbe.Három hónapra jöttek át Londonból ide. Mire visszamentem a "feleségem" összepakolta a holmimat és közölte, hogy vége. Teljes mértékben megértettem.Hisz annyit veszekedtünk az utóbbi időkben, hogy én is valami ilyesmit szándékoztam lépni.Így azán itt vagyok most már egy éve lassan.Anyukám jól van hál' Istennek én pedig huszonhat évesen sikeres rendező lettem.Kell ennél több?-az utolsó kérdésében enyhe irónikus hangot véltem felfedezni és tudtam, hogy ez számára sem minden de jelenleg ezek az apró dolgok teszik teljessé az életét.
-Szóval egy balul elsült házasság.-összegeztem a hallottakot.
-Igen, sajnos.-bólintott mielőtt ajkához emelte volna a csészét.
-Nem néztem volna ki belőled.-valahogy tényleg olyan elképzelhetetlen.Josh annyira szabadszellemű és annyira laza, hogy a házasság megszeghetetlen erős kötelékét nem nézné ki belőle az ember.
-Most már háromszor át fogom gondolni mielőtt megkérem valakinek a kezét.-elvigyorodott ami engem is hasonló cselekedetre ösztönzött.
-Tudod, jó veled beszélgetni.Annyira normális vagy és annyira közvetlen, hogy az ember pár mondat után úgy érzi ezer éve ismer.- tényleg így gondoltam. Lassan három hónapja dolgozom együtt vele de valahogy elképzelhetetlen a számomra, hogy ez az ember ne legyen az életem része. Jól kijövünk és remek rendező. Igazán tehetséges.
-Hasonlóan ez rólad is elmondható.Igazán kedvellek,Selena.-hátra dőlt a székén, majd felsóhajtott és az órájára pillantott.-Viszont lehet, hogy vissza kellene mennünk.Lassan kezdődik a forgatás bár a főszereplő és a rendező nélkül nehéz lesz.-egymásra mosolyogtunk és mind a ketten egyetértettünk abban, hogy ideje visszamenni a forgatásra.

~ * ~

Hulla voltam mire végeztünk a forgatással mára.Semmi másra nem vágytam csak arra, hogy haza érjek és bedőljek az ágyba hogy aztán elnyeljen az álmok világa és másnap reggelik nem is akartam kilépni. Na nem mintha annyira szerettem volna akár reggel is beleolvadni a valóságba de tudom, hogy kötelező lesz tovább mennem és csinálnom a dolgaimat mert a magánéleti gondjaim mellett nekem kötelezetségeim is vannak.
Befordultam a fákkal övezett utcában és egyenesen haladtam előre amíg el nem értem a házamig. Döbbenten parkoltam le a járda szélén ugyanis valaki elfoglalta a kocsibejárómat. Jobban mondva Az A Valaki. A fekete sportkocsi kecses vonalainak én természetfelettien tökéletes Adonisz támaszkodott karbafont kézzel. Habár november közepén járt az idő rajta mégis egy laza tréning nadrág, fehér trikó, szemüveg és sapka volt, ebből tudtam, hogy valószínűleg vagy táncpróbája volt vagy edzeni nézett el.Sietős lehetett a dolog ha ennyire hiányos ötltözékben jelent meg nálam.
-Justin!- döbbenetemet a hangomból sem tudtam eltűntetni, de azért igyekeztem mosolyt csalni az arcomra.Kiszáltam a kocsiból, megkerültem azt, hogy kivegyem a másik oldalról a táskámat, majd lezártam és lassú léptekkel közeledtem volt-mostani szerelmem felé.-Hát te?
-Beszélhetünk?-ugyan a szemét nem láttam viszont túl jól ismertem ahhoz, hogy ne tudjam milyen érzelem tükröződhet bennük.Bőven elég volt, hogy láttam az arcát.Fogalmam sincs, hogy mi történt de abban biztos vagyok, hogy nincs valami jó állapotban.
-Persze,de miről?-kíváncsian lestem minden mozdulatát és próbáltam rájönni vajon mi lehet a gond de akárhogyan kutattam az emlékeimben semmit nem találtam.
-Majd bent elmondom.Nem szándékozom az utca kellős közepén vitatkozni.De egy valamit már most elmondok. Iszonyatosan haragszom rád és nem tudom ebből hogyan fogod kimagyarázni magadat.- szinte köpte a szavakat elém, majd egy gombnyomással lezárta az autóját ami kettőt pittyegett és villogot, kikerült és egyenesen a ház felé ment.Te jó Isten! Mi a fenét csináltam?
Mély levegőt vettem, egy pillanatra lehunytam a szememet mielőtt erőt vettem volna magamon, hogy kövessem a házamba.Nem tudom, hogy mit tehettem amivel ennyire felidegesítettem pláne most, hogy nem is vagyunk igazán együtt, de egy valamiben biztos vagyok. Meg fogom tudni magyarázni még ha nem is kellene. Nem akarom, hogy haragudjon rám.Ahhoz túlságosan szeretem.Mély és őszinte szerelemmel.
-Nos, elmondanád végre mi a fene bajod van?- kérdeztem a lakásba lépve miközben szeretett csizmámat hámoztam le magamról a szövetkabátommal együtt.-És mi a fenéért nincs rajtad legalább egy bőrkabát? Hányszor kértelek, hogy vegyél magadra valamit?Megint tiszta beteg leszel...-folytattam volna de persze közbe szólt.
-Befejeznéd az anyáskodást?- ritkán látom idegesnek.Mondhatni egyszer ha igazán dühösnek láttam és ez az eset most azt hiszem ide lesz sorolható.-Az oké, hogy tegnap bármit tettem te kidobtál és szakítottál velem.- most én akartam félbe szakítani, hogy tudja mennyire nincs igaza és még mindig nagyon szeretem, de amit szólásra nyitottam a számat hanyag mozdulattal leintett.-De a mi a franc az, hogy másnap már randizni mész? Erre ment ki az egész? Szakítani akartál velem mert már volt valaki más?- felemelte a hangját én pedig teljesen lefagytam.Mi a fenéről beszél?
-Justin.-mély levegőt vettem, igyekeztem nyugodt maradni.-Te hallod is magadat vagy csak beszélsz?
-Veled meg a kibaszott rendezővel van tele az egész internet.- halkabb volt a hangja és bennem kezdett összeállni a kép.Komolyan azt hiszi, hogy én és Josh?Ez nevetséges.
-Most mondom el neked először és utoljára. Nem azért szakítottam veled mert annyira ezt akartam. Csak azt hiszem szünetre van szükségünk.Te magad is tudod ha átjössz annak úgy is az lesz a vége, hogy az ágyamban kötsz ki és végig szeretkezzük az éjszakát ha együtt vagyunk ha nem. De ezen kívül most kell egy kis pihenő, hogy át tudjam gondolni.Josh csak egy barát.Egy rohadt kávét ittam meg vele és még ha több is történt volna sem számítanak megcsalásnak mert nem vagyunk 100%-ban együtt jelenleg. Csak...egy kis szünet kell és némi levegő.-folyamatosan mondtam a szövegemet és nem hagytam, hogy egy pillanatra is félbeszíktson, most nem voltam hajlandó hagyni.-Most pedig.-már engem is elöntött a düh és a kétségbeesés valahogy le akartam vezetni.-Nos.-nyeltem egyet éreztem, hogy remeg minden testrészem.-Vetkőzz.- utasítottam egyszerűen.
-Vetkőzzek?-hanyag, rosszfiús félmosolyát villantotta rám amit már évek óta annyira imádok és szükségem van rá.
-Igen.Kellesz, rettentően.-sarkon fordultam és megcéloztam a szobámat miközben agyamban ezerféle kérdés kavargott.Az biztos, hogy ha Justin utánam jön akkor ma este nem az alvásé lesz a főszerep.Viszont mi van ha nem jön utánam, ha már nem kellek neki?Igyekeztem lenyugodni és egyszerűen annak szentelni a figyelmemet, hogy minden félelem eltávozzon belőlem és csak az éjszakának éljek.

~ * ~

Ui: Iszonyatosan hálás vagyok a mai +1.00 látogató miatt és a négy feliratkozóért amit ugyan nekem valamiért nem jelez oldalt de ha a blogger felhasználói felületében nézem akkor kiírja.Szóval ezer hála és millió puszi nektek.:')♥

3. Love will remember

Sziasztok!:)

Nagyon sűrű napjaim voltak ezért jelentkezem ilyen sokára. Neki kezdtem az én nagy "művemnek" is amibe sajnos vagy nem sajnos jelenleg több energiát kell belefektetnem mint a blogomba. Majd idővel mindent meg fogtok tudni. Nem szaporítom a szót. Remélem tetszeni fog ez a rész is, bár meg kell, hogy mondjam, hogy hangulatában egészen más lesz mint az eddigi részek.

APROPÓ!

Nem tudom, hogy feltünt-e de nem írok "Selena/Justin szemszöge" mondatot.Mivel részenként változik. Az első Justin szemszögéből volt a második pedig Selena szemszögéből.A mostani pedig ismét JB szemszögéből íródott.

Akkor hát...

3. Love Will Remember

Folyamatosan kattogott az agyam. Csak ő járt a fejemben. Helyre kell ezt hoznom méghozzá sűrgőssen. A fenébe Scooval is, hogy berendelt.Semmi kedvem most a mikrofon mögött állni és dalokat felvenni. Valahogy nem tudok most itt lenni egészen. A testem ugyan életnagyságban minden alkatrészével jelen van de a gondolataim másfelé röppennek hatalmas, fekete tollakat bontó szárnycsapásokkal. Fekete mert valami meghalt bennem. Egy részem meghalt a vitával együtt. Túl sok volt nélküle ez a pár nap is de tudom, hogy jelenleg csak egymást készítjük ki még jobban mint vagyunk.

Hullámvölgyeken keresztül siklunk fel és le. Szabályozhatatlan és megfogalmazhatatlan a kapcsolatunk. Az utóbbi időben nincs olyan, hogy "rosszban vagyunk" vagy éppen, hogy "minden a legcsodálatosabb". Egyszerűen ha rosszban vagyunk is csókot lopunk a másiktól mert nem bírjuk nélküle, viszont mikor a minden a legcsodálatosabb rész jönne valahogy összekavarjuk a dolgokat és megint jön egy hatalmas vázatördelő veszekedés.Ilyen az élet is nem igaz? Mikor azt hiszem, hogy minden csak ellenem van, jön valami ami okot ad a mosolygásra. Persze mikor a felhők felett repkedek és azt hiszem, hogy a vigyorom az arcomra fagyott és nem is lehetne letörölni, jön valami ami megmutatja, hogy de, igenis letörölheti onnan.
Furcsa hétköznapok váltják egymást én pedig itt állok a semmi közepén és nem tudom mit kellene tennem. Elmennek mellettem a napok úgy, hogy semmit nem tettem a saját boldogságom érdekében. Pedig éppen itt lenne az ideje. Hasztalan és időrabló dolgok helyett ezzel is foglalkozhatnék.
- Haver, ma nagyon nem vagy itt.- Fredo egy adag kínai kajával a kezében lépett be a stúdióba. Bólintottam, levettem a fejemről a fülhallgatót majd elvettem barátom kezéből az ételt.-Gondok vannak?- nem kellett semmit mondanom és máris látta rajtam. Ennyire kiismertek volna az idő során?
- Csak a szokásos. Selena és én összebalhéztunk, de nem tudom mit tegyek. Nekem ez már annyira sok Fredo. Tudom, hogy szeret. Én is szeretem őt. Mégis összekapunk legalább egyszer egy hónapban.- mélyet sóhajtottam, mielőtt kényelmesen eltelepedtem volna a bőrkanapén amit annyira imádok.
-Az a nő barátom vérbeli latin csaj.- vigyorogva kezdett neki a dobozos kajának. Fura, hogy mindig ilyen egészségtelen mocskokat eszünk valami normális kaja helyett.De ilyen ez az élet. Tele rohanással, emberekkel akik arra várnak mikor rontasz el valamit és egy maroknyi csapattal akik tényleg támogatnak.
- Nem tudom mit kellene tennem...- felsóhajtottam, szomorúan néztem a papír csomagolás mélyére. Egyszerűen sajnáltam az ételt amihez most valószínűleg hozzá sem fogok nyúlni, mert napok óta nincs étvágyam.Egy falat nem menne le a torkomon.
- Szeret téged. Te is őt.Ne nekem kelljen már elmagyarázni, hogy mit csinálj.- komolyan pillantott rám és tudtam így is gondolja. Én is teljesen tisztában voltam vele,hogy mit érzünk csak azt nem tudtam, hogy mit kellene lépnünk a kapcsolatunk érdekében. Zavaros most minden. Mikor vele vagyok tudom, hogy teljes mértékben szükségem van rá. Viszont ilyenkor végig söpör rajtam az a furcsa érzés, hogy vajon jót vagy rosszat teszünk magunknak azzal, hogy még mindig együtt vagyunk?
-Majd lesz valami.- vállat rántottam és visszavettem magam elé a gyorskaját. Itt az ideje, hogy egyek valamit mert csúnya vége lesz, amiben sajnos már volt részem.
-Mindig van valami.-bíztatott halkan Fredo, és egyet kellett, hogy értsek vele.

 ~ * ~

A mellettem elsuhanó fákat figyeltem, miközben beknyarodtam az utcába. Az anyósülésen két doboz pizza, az egyik Selena kedvence a másik az enyém, a hátsó ülésen pedig pár üdítő és sör, de kizárólag alkoholmentes, ugyanis a mai nap folyamán még vezetni készülök.Nem mondanám, hogy a fejem teljesen kitisztult, de abban biztos vagyok, hogy valamivel tisztábban látom magunkat. Szükségem van erre a nőre és harcolni is fogok érte, még magammal is.

-Szia.-köszöntem barátságosan mikor ajtót nyitott nekem.- Hoztam a pizzát meg az üdítőt ahogy megdumáltuk.-félre állt az ajtóból én pedig kikerültem és beléptem a házba. Ismerős illat csapta meg az orromat, olyan érzésem támadt, hogy haza érkeztem. Lehet, hogy elcsépeltnek hangzik de szerintem teljes mértékben igaz, hogy ott a haza ahol a boldogság.Az én boldogságom pedig itt áll mellettem a maga természetében. Az én közel 170 centiméteres boldogságom.
- Szia.- hangja halk volt és láttam rajta, hogy itt még nincs vége.- Beszélhetünk?-leült az egyik kanapéra én pedig nyeltem egy nagyot és helyet foglaltam vele szemben.-Tudod gondolkoztam.- tisztában vagyok vele, hogy ez a mondat hogyan fog folytatódni. Nem kell túl nagy ész ahhoz, hogy valaki azonnal rájöjjön.
-Igen?- felvettem egy álarcot ami elrejtette, hogy mennyire rettegek attól ami most következik. Hanyagul hátra dőltem és a világ leglazább emberének bőrébe bújtam erre a pár percre. Bárcsak belülről is ennyire laza lennék, és nem hagynám, hogy a félelem körbe járjjon!
-Szerintem ez így nem fog tovább menni.- felkészültem erre a mondatra, de arra nem, hogy ennyire mellbevágó érzés lesz. A tüdőm hangosan eresztette ki a beszorult levegőt egy szisszenés kíséretében. Ültem vele szemben és azon gondolkoztam milyen épkézláb mondattal drukkoljak elő ahhoz, hogy meggyőzzem az ellentetjéről.
Aztán én is gondolkozni kezdtem. Meg kell egyáltalán győznöm? Végül is egész nap ezen kattogtam én is. Folyamatosan ő és én voltunk az eszemben. Na meg persze az, hogy hogyan kellene cselekednünk. Mert az teljesen homályos számomra. Most pedig itt ez a nő. Mindig tudta, hogy mit akar, hogy merre vezet az élete ebben a bizonytalan sorsban. Ő mindig magabiztos és eltökélt volt.Talán ő az akinek nagyobb a hatalma és ki tudja mondani azt amire én nem vagyok képes.
- Nem mondasz semmit?- hangja halk volt és láttam rajta, hogy örlődik. Ő sem biztos a dolgában de azt hiszem még mindig erőteljesebb az ő elképzelése mint az én bizonytalan jövőképem.
- Mit akarsz mit mondjak?- kifelé bámultam az ablakon. Néztem ahogy a levelek lehullanak az öreg dió fáról, majd szépen beterítik az alatta alvó pázsitot.Elmúlt. Egy újabb nyár, életem legszebb nyara mögöttem áll és azt hiszem ennyi volt. Gyönyörű, tökéletes és felejthetetlen, viszont megismételhetetlen. Vannak dolgok amiket csak egyszer élünk át ebben az életben, aztán elmúlnak és bármennyire szeretnénk soha nem jönnek vissza újra.Mi pedig...Hogy velünk mi lesz? Ott állunk az emlékek fája alatt és nézzük ahogy az emlékeink hullanak a földre, hogy aztán avarrá változzanak és végül elnyelje őket a mélység. Soha nem felejtjük el őket, de többet már nem találkozunk velük.Mert soha nem lesz már semmi ugyan olyan mint az előtt.
-Valamit.Bármit.-apró keze megindult az arca felé, hogy letörölje csillogó, gyémántokra hasonlító tiszta és őszinte könnyeit. Szemei fájdalommal teltek meg melyeket igyekezett elrejteni előlem.Tudom mit kellene tennem. Mégsem vagyok rá képes. Haragudnom kéne amiért ki akar dobni, de egyszerűen megsajnáltam. Ahogy ott ült velem szemben, törékenyen és sebezhetően, borzalmas volt látni.Bármennyire lazának akartam mutatni magamat, hogy ne lássa az én fájdalmamat nem jött össze.
-Szeretlek, és ez soha nem volt másképpen.-szavaim komolyan csengenek mert azok is. Teljesen más hatást értem el velük, mint amire számítottam. Selena egyszerűen zokogni kezdett én pedig pocsékabbul éreztem magamat mint valaha.Gyűlölöm őt sírni látni. Őt valahogy különösebbképpen. Soha nem bírtam ha valaki sír, egyszerűen olyankor borzalmas érzésem van.De vele ez még erősebb. Talán azért mert őszintén és feltétel nélkül szeretem.
-Én...én is... annyira szeretlek.- hüppögése minden egyes szó végét elnyeli, sőt van aminek kétszer kell neki ugrania, hogy ki tudja mondani de én így is értem. Túlzottan értem, hogy mit mond, és túlzottan érzem.
Nem bírok magammal, eddig sem sok tartott vissza de mostmár semmi. Felállok és egyenesen elé lépek. Pár másodpercig tétovázok, ő pedig felles rám, döbbenet és érthetetlen vágy csillog könnyes szemeiben.
-Ne sírj,manóm.-lehajolok és homlokon puszilom, mielőtt ölembe húznám és elhelyezkednék vele a kanapén. Ki tudja, hogy meddig ülünk így együtt? Az idő egyszerűen elröpül felettünk.Vállának rázkódása abbamarad. De még mindig sír.Ezt jól érzem abból, ahogy végig futó, forró könnycseppjei elárasztják a nyakam vonalát.

Vajon merre tovább?Elfelejthetjük azt amit érzünk, és tovább léphetünk, vagy a szerelem mindig emlékezni fog ránk?

~ * ~

2. Your are the love of my life.

2.fejezet

You are the love of my life

Az éjszaka nehézkesen telepedett rám. A tudat, hogy Justin lent fekszik a kanapémon felülírt bennem mindent. Még ha szeretném sem tudnám tagadni, hogy őrülten szeretem. Soha nem szerettem még senkit ennyire. Nem mintha annyi barátom lett volna előtte. Volt egy pár de lehetett volna több is. Fura mód beleszerettem. Senki nem akart nekem hinni mikor azt mondtam, hogy szerelmes vagyok. Én akinek világ életében a család és a karriere állt az első helyen most mindent félre dobva vetettem magamat valakinek a karjaiba. Hogy miért éppen ő? Nem tudom. Erre soha nem találtam meg a választ.

Vicces belegondolni, hogy anno úgy néztem rá mintha a testvérem lenne. Úgy gondoltam aranyos fiú és sokra fogja vinni az életben. A másodikkal még mindig így vagyok de az első gyökeresen megváltozott bennem. Annyi csalódás és fájdalom után ő volt az aki megmutatta milyen gyengéd és őszinte tud lenni a szerelem.Már közel sem úgy néztem rá mint egy aranyos fiúra.A szememben ő egy férfi aki hatalmas támaszt adott nekem mindig.

Sokan úgy gondolják, hogy egy erős párkapcsolatban a férfi az idősebb. Megmondom őszintén ezt is megpróbáltam. Volt idősebb barátom. Volt velem egykorú. Egyik sem jött össze. Most pedig itt állok és egy két éve tartó kapcsolatban élek egy nálam fiatalabb sráccal. Ezek után azt hiszem félre dobhatom az emberek által felállított sztereotípiákat. Mindezekre csak a kicsinyes embereknek van szükségük. Saját magamon tanultam meg, hogy a szerelem bármilyen formában bekopoghat az életünkbe.Nem feltétlenül akkor jön mikor úgy érezzük,hogy szükségünk van rá, de nem is akkor mikor a hátunk közepére sem kívánjuk. Mindig akkor toppan be mikor neki jól esik. Áthalad rajtunk, egy idegroncsot csinál minden porcikánkból míg végül találunk egy idiótát akivel minden rezzenés kölcsönös. Belebonyolódunk ebbe az érzésbe, feladunk mindent ezért a szerelemnek nevezett betegségért. Kor, súly, társadalmi réteg, bőrszín, családi háttér, jövő kép stb. Semmi nem számít ilyenkor. Csak jön valaki akit az élet nekünk küldött és már nem gondolkozunk. Az addigi nézeteink megváltoznak és már minden kettőnkről szól. 

Hosszú óráknak tűnő percek óta hánykolódtam álom és ébrenlét között. Nevetséges ez az egész, komolyan. Nem eszek már napok óta és aludni sem igazán tudok. Láttam ma rajta, hogy ő is éppen ennyire maga alatt van. Nem tudom meddig fog ez tartani viszont őszintén remélem, hogy hamarosan vége lesz mert nem tudok ebből elviselni többet.

Feltápászkodtam a franciaágyamról és elindultam a sötétben. Először arra gondoltam, hogy megrohamozom a fürdőszobát de végül a konyha mellett döntöttem. Valami innom kell mert teljesen kiszáradt a szám. 

Ezer gondolat cikázott a fejemben, most mégis az előre jutás volt az elsődleges célom. Lehet villanyt kellett volna kapcsolnom és akkor még a sötétben is képes lennék pofára esés nélkül megtenni ezt a rövid kis távot.

- Aludnod kéne.- halk, kissé szexin rekedtes hang ütötte meg a fülemet. Kellett egy másodperc mire felfogtam, hogy nem betörő nem is valami idegen lopakodott be a házba, pusztán csak Justin ébredt fel rám.

- Neked is.- az én hangom sem volt több puszta suttogásnál mégis úgy éreztem, hogy darabokra törtem a szoba titokzatos csendjét.

Hirtelen elvakított a kanapé mellett álló tompa éjelilámpa fénye. Ugyan tényleg nem volt túl erős, most valahogy mégis úgy éreztem, hogy majd megvakulok ettől is. Hunyorogva meredeztettem szempilláimat várva, hogy kitisztiljon előttem a kép.

Istenem! Meg akarsz ölni? Ki a fene gondolta volna, hogy ilyen vagy akár csak hasonló látványban lesz részem? Többször is láttam már őt így, viszont ezzel együtt is nagy hatással volt rám. Egyetlen alsónadrágban uralkodott a kanapém felett, csöppet sem zavartatta magát. Se egy póló, se egy nadrág, így nem csak tökéletes hasizmára kaptam rálátást, hanem formás, férfias lábaira is. Ami pedig feltette az "i"-re a pontot az az arcán elterülő szexi mosoly volt és a kócos "éppen most szeretkeztem" beütésű hajkoronája.

- Nélküled nem igazán megy.- őszinte, egyszerű vallomás volt. Ezt akár én is mondhattam volna. Három napja alig alszom. Persze a kapcsolatunk alatt is aludtunk külön mikor éppen így hozta az élet. De ez most más volt. Nyugtalanok voltunk, féltünk attól, hogy mi lesz velünk és a szerelemnek nevezett fura betegségünkkel amit ketten ápoltunk. Én sem vágytam semmi másra csak arra, hogy hozzá bújva találjam meg a válaszokat ezekre a nyomasztó kérdésekre mint például, hogy hogyan tovább, van közös jövőnk?!

-Menj beljebb.- halvány mosollyal az arcomon csak megadtam magamat annak amire vágytam. 

~ * ~

Meleg lehellete a nyakamat csiklandozta. Szinte a csontomig hatoló forróság öntötte el az egész testemet. Éreztem ahogy valami puha de határozott dolog végig siklik rajtam. Élveztem. Minden apró kis sejtem ezt akarta, erre vágyott már napokkal ez előtt is. Mintha feléledt volna bennem minden, úgy adta meg magát az ismerős érintésnek. Tudtam, hogy jobban ismeri a testemet mint én magam. Tisztában van vele, hogy hogyan kell teljesen lázba hozni és, hogy mitől érem el a gyönyör legfelsőbb fokát akár.

-Jó reggelt.- hangja szinte csak morgás volt, mégis elégnek bizonyult ahhoz, hogy a valóságba zökkenjek. Lassan nyitogattam szemeimet. Tekintetünk azonnal találkozott mivel fölöttem feküdt amit meg kell, hogy mondjak cseppet sem bántam ebben a helyzetben. Hiányzott. Minden négyzetcentimétere hiányzott és fantasztikus érzés volt újra felfedezni egymást.

- Szia.- suttogtam majdnem ajkaiba. Kevés választott el minket a másiktól mégis úgy éreztem elérhetetlen. Minden kimaradt időt pótolni szerettem volna pedig tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy amit elszalasztottunk azt már nem kapjuk vissza. Ha akarjuk ha nem.

-Nem akartalak felkelteni de közben kaptam egy telefont így szó nélkül nem léphettem le.-hüvelykujját  finoman végig simította járomcsontomon amitől még a szőrszálak is felálltak a karomon akkora hatással volt rám.

- Máris mész?-hangom még nekem is túl kétségbeesett és szomorú volt.

-Sajnos mennem kell. Scooter berendelt a stúdióba. Viszont ha szeretnéd este eljövök. Hozok pizzát és dumálhatnánk.- kedvesen mosolygott felém és ez elég volt ahhoz, hogy azonnal megnyugodjak. Tudtam, ha rajta múlna akkor soha nem menne el. Ahhoz túlságosan fontos vagyok neki, ami fordítva is igaz.

-Siess.- átkaroltam a nyakát miközben hagytam, hogy ujjaim elkalandozzak puha hajában. Tudom, hogy utálja ha tönkre teszik a haját. Egyedül nekem tűri el, hogy kedvem szerint borzolgassam. Soha egyetlen barátnője nem tehette meg ezt előttem, viszont ha én csinálom semmi kifogása ellene. Sőt a saját bevallása szerint még élvezi is.

- Rohanok hozzád.- kuncogott halkan mielőtt lassan előre hajolt volna.

Ajka finoman az enyémre csúszott. Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy ez túl gyors, hisz még mindig haragszom rá. Ha akarnám ellökhetném magamtól mondván, hogy nem lehet. Viszont túlzottan hiányzott. Olyan régen éreztem és annyira kellett már. Fizikailag minden testrészem vonzódott hozzá. Ahogy lelkileg is. Túl sokáig és túl mélyen voltunk benne ebben a kapcsolatban ahhoz, hogy egyik pillanatról a másikra tovább tudjunk lépni.

Hiába maradtak ki napok és hiába tűnt ez nekünk szinte éveknek. Testünk nem felejtett. Tökéletesen mozogtunk együtt. Fogával finoman játszott a számon. Végig húzta, majd alsóajkamat megragadta és gyengéden harapdálni kezdte. Szétnyitottam ajkaimat, hagytam, hogy nyelvével befurakodjon a számba. Őrült módra kereste az én nyelvemet, hogy aztán eggyé váljon vele. 

Mikor a csípőm megemelkedett az övé szinte visszapréselt a kanapéba. Kezemmel egy soha végetnem érő felfedező útra indultam. Először izmos vállát térképeztem fel magamnak, majd szépen haladtam lefelé. Kidolgozott kockahasán többször is végig húztam éhes ujjaimat, miközben lábammal átkaroltam a csípőjét. A csókot egy pillanatra sem szakítottuk meg.  Felfoghatatlanul intenzív volt ez az egész számomra. A csók, a szexuális jelek, az apró mozdulatok, ahogy az ágyékát finoman hozzám dörgöli. Tudtam, ha most nem parancsolok nemet a saját és az ő akaratának akkor bele fogok veszni ebbe a dologba és megadom magamat.

-Menj mielőtt egymásnak esünk.- mormogtam a fülébe. Ajkaimmal még pár apró, gyengéd puszit nyomtam füle tövébe.Válla és a nyaka között elterülő mélyedésbe temettem vörösödő arcomat. Mély levegőt vettem Justin jellegzetes illatából. Fura de még ennyi idő után sem tudom megállapítani, hogy milyen az illata.A férfi tüsfürdő keveredik az ő jellegzetes illatával.Mentol és méz némi Justinnal keverve. Tökéletes méreg lett volna bárki számára. Én sem voltam kivétel. Éreztem ahogy szétárad bennem melynek hatására a gyomrom teniszlabda nagyságúra ugrott össze, majd lassan liftezni kezdett.

-Azt hiszem már éppen eléggé egymásnak estünk.- nevetett halkan.- De oké, legyen ahogy akarod, hercegnőm.- egy cuppanós puszit nyomott az arcomra mielőtt feltápászkodott volna és készülődni kezdett.

1.Don't tell me you're my heartbreaker

Sziasztok. Mit is mondhatnék?Az írás számomra valami fura szenvedély amiről időről időre megfeledkezem, úgy érzem, hogy az életem része. Viszont vannak olyan hullámok ebben a periódikusan váltakozó rendszerben mikor erőnek erejével söpör rajtam át az írás iránti vágyódás. Ilyenkor születnek meg a számomra kedves fejezetek, történetek vagy ilyenkor lendülök át egy előtte nehéznek hitt megakadási ponton. Nem tudom mit kellene még mondanom. Jó egy hónapja nem írtam semmit azon kívül ami az iskolába kellett. Most mégis itt vagyok. Vannak még blogjaim amiket szándékosan nem tettem itt közzé. Szeretnék önerőből előre jutni. Már lassan egy éve agyalok ezen a történeten, hogy csak meg kellene ezt még írni. Így ebben a formában még nem találkoztam ezzel a sztorival, pedig annyira kézenfekvő. Most viszont drága Justinnak köszönhetően eljött az ideje, hogy neki kezdjek ennek a blognak. Fogalmam sincs, hogy meddig fogunk jutni. Az alap teljesen a Heartbreaker miatt született meg. ( Ugye minden Belieber legalább millószor meghallgatta? Fantasztikus az a dal. Megérte várnunk!)

Most pedig akkor...

1. Fejezet

Don't tell me you're my heartbreaker

"Vedd fel. Kérlek! Nem követtem el ekkora hibát.Egy esélyt megérdemlek.Még mindig a tiéd vagyok!Justin. x "

Ujjaim szorgosan jártak a telefonom kijelzőjén. Megőrülök ettől a nőtől. Persze megértem, hogy haragszik rám. Teljesen jogos minden negatív érzése amit irántam táplál. Viszont ezzel együtt sem értem miért nem lehet azt a kurva telefont felvenni.Napok óta nem hajlandó velem semmilyen kommunikációba keveredni. Sem egy SMS, egy hívás sem de még fel sem veszi.Röhejes, hogy ebben a században ahol mindent a technika irányít ne lehessen valakit elérni sem telefonon sem interneten. Mégis így történt. Az én hibám. Amióta látta azt a képet egyszerűen betelt nála a pohár, amit teljesen megértek.

Hosszú idő telt el, amit én szinte egy emberöltőnnyi időnek éreztem, mire csipogni kezdett a telefonom. Reménnyel telve léptem a szekrényhez ahol a töltőn lógó készülék pihent. Kérlek Istenem add, hogy Ő írjon!

"Szálj le rólam, Justin! A kis szupermodellek teljesen odáig lesznek a hírtől, hogy szingli vagy. Bár mit érdekel ez téged? Megcsinálod így is úgy is a hülyeséget. "

Mintha évek teltek volna el azóta, hogy utoljára beszéltünk, pedig pusztán három napja játsszottuk még csak ezt a macska-egér harcot. Teljesen itt van előttem a jelenet ahogy a képembe vágja a képeket, dühösen meregeti rám azokat a gyönyörű szemeit majd sarkon fordul és mindenféle vita nélkül itt hagy, a haja pedig csak lobogott ahogy rohant a lépcsőn. Jogos volt? Teljes mértékben. Én sem viselkedtem volna másképpen. Kettőnk közül ő a türelmesebb és én vagyok az aki hajlamos féltékenységi rohamot lerendezni. Most viszont fordult az a bizonyos kocka. Irónikus.

" Nem tartom magamat szinglinek. Nekem egy gyönyörű barátnőm van akit minden áron ki fogok engesztelni. Nagyon szeretlek."

Remegett mindenem ahogy a küldés gombra kattintottam. Biztos sokan hülyének gondolhatnak, hisz máskor is mondtam már neki, hogy szeretem. Most pusztán annyi a különbség, hogy egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy ez az érzés viszonzott-e. A saját gondolataimban biztos vagyok és abban is, hogy ős is őrülten szeretett. Mindent megadtunk egymásnak amit meg kellett. Viszont most fogalmam sincs, hogy tud-e majd valaha még táplálni irántam érzéseket.Olyan mély és tiszta érzéseket mint két évvel ez előtt mikor összejöttünk.

"Gyönyörű barátnőd volt, aki nagyon szeretett. Nem szeretném, hogy harcolj értem. Belefáradtam Justin. Elegem van." 

Fogalmam sincs, hogy mi futott végig rajtam ebben a röpke öt másodpercben amíg végig olvastam. Gyűlöltem magamat azért amiért hagytam eddig fajulni a helyzetet. Már az elején tisztáznom kellett volna mindent. Teljesen jogos a harag amit most kapok. De akkor sem tudom elengedni. Egy ilyen hülyeség miatt nem. Nem fogom feladni a harcot még ha ezt szeretné akkor sem. Tudom, hogy szeret. Nem lehet, hogy ne szeressen. Ahhoz túl sokáig tartott és túl mély érzések alakultak ki a kapcsolatunkban.

Elvetemült gondolat volt. Viszont napok óta ez az egyetlen épkézláb gondolatom. Meg kell tennem ha szeretném, hogy valahogy alakuljon ez az egész. Természetesen abban reménykedem,hogy csak pozitív irányba billenhet a mérleg. De ha nem lesz úgy és a negatív oldal minden szerelmet magába nyel akkor is tudnom kell, hogy én mindent megtettem azért, hogy ne így legyen.

Sürgető lépteim visszhangzottak a elcsendesedett házban. Kapkodva emeltem és tettem a lábaimat egymás után. Minél előbb nála kell lennem. Látnom kell. Akarom, hogy a szemembe mondja, hogy merre hány méter. El akarom neki mondani a szemeibe, hogy szeretem. Hogy teljesen az övé vagyok és senki másé. Tudnia kell, hogy semmi nem történt a Victoria's Secret színfalai mögött. Mert nem tudok másra nézni. Nem vonzódom máshoz, csak hozzá.

A fák őrült tempóban tüntek el mellettem én pedig csak fokoztam a sebességet. Fogalmam sincs mennyivel mehettem. 130 felett ki nézi már? Csak hajtottam a sport autómat előre miközben belül még gyorsabban száguldottam. Minden porcikám karmokkal kapaszkodott az érzésbe, hogy hamarosan látni fogjuk őt. Az utóbbi napokban ez az első igazán helyes és spontán ötletem. Nem fogok megfutamodni. Ha el akar küldeni csak akkor megyek el ha már meghallgatott és mondott valamit. Máskülönben akár a háza előtt is éjszakázom. Érte minden megéri.

~*~

Itt van. Az érzés, hogy itt állok tőle és pusztán egy ajtó választ el minket felül írt bennem mindent. Éreztem azt a különös vonzódást amit soha máskor csak mellette. A testem lassan bizseregni kezdett a vágy, hogy megérintsem, hogy halljam a hangját ami kizárólag nekem szól elsöprő erővel rohant át rajtam.Minden emlék amit valaha átéltem vele képkockákra bontva, ott lebegett előttem. A nevetése, ahogy a nap nyeldesi a haját, mikor felettem ül és megmasszírozza a hátamat, ahogy a körme végig szalad a gerincem vonalánál. Olyan apróságok mint egy egyszerű filmezés összebújva vagy éppen mikor meglepett a Boyfriend forgatásán. A legszebb ajándék volt amit akkor kaphattam. Egyszerűen minden szó nélkül eljött és feldobta a napomat. Boldog voltam mellette mindig is. Nem fogom hagyni, hogy egy félreértés miatt minden szétessen a szemem láttára.
-Engedj be.- előre dőltem, tenyerem és a homlokom a hűvös faajtónak támaszkodott. Zakatolt a szívem. Láttam magam előtt a lehelletemet. Egy szál pólóban nem éppen előnyös így november tájékán, de ez sem igazán érdekel. Fel voltam hevülve , nem éreztem a levegő csípős hidegét. - Selena. Kicsim. Kérlek, beszélnünk kell.- hangom még nekem is túl távolinak és sebezhetőnek tűnt. Nem volt bennem túl sok energia,viszont érte még így is kiállnék ezer egy próbát.Bármi elé állít majd a sors miatta menni fog. Mert őrülten szeretem.
- Justin,menj el. Ígérem beszélni fogunk. Viszont nem most.Nem megy.-nem is tudom mi futott rajtam végig. Ismerem mint a tenyeremet. Tudom milyen vad tud lenni, hogy hogyan szaggatja le rólam a ruhákat az éjszaka sötétjében és azzal is tisztában vagyok, hogy reggel a nap fényeinek hatására hogyan húzza össze a szemeit majd hogyan ébredezik. Tudom milyen a nevetése. Az őszinte szívből jövő kacaja. És igen. Sajnos azt is tudom, hogy milyen mikor sír. A hangja elég ahhoz, hogy magam előtt lássam milyen arcot is vághat. Egészen biztos vagyok benne, hogy nem éppen a legjobbkor jöttem. Vagy talán éppen ellenkezőleg. Nem is jöhettem volna jobbkor. Itt kell mellette lennem. Át kell karolnom és meg kell nyugtatnom.
- Selena. Ha nem engedsz be akkor betöröm az ajtót. Nem viccelek.- tenyerem lassan ökölbe szorult, éreztem ahogy az andrenalin elönti a testemet.- Nem hagylak itt így.
- Te tettél ilyenné.- őszinte és elsöprő válasz volt. Halk hangja egészen biztos, hogy évekig belém vésődött. Én tettem őt ilyenné. Miattam lett az aki. Hol van az a lány akit anno megismertem? Elvitte volna a nagy Justin Bieber? Hollywood legtökéletesebb párosa , a Jelena, temette volna el? 
- Szeretlek.- rebegtem neki halkan. Hangom teljesen összhangban remegett a testem apró rászkódásával. Teljesen felhevültem, minden porcikám mozdulni akart és csak is előre. Megőrülök ettől az egésztől. Nem hagyhatom így a dolgokat.
- Mindennél jobban.-suttogta vissza. Itt jött el a fordulópont bennem. Egészen biztos, hogy a lány akit annyira imádok ott van. Egy ajtó választ el minket és ezer egy belső fal amiket erőnek erejével, acélos akarattal és kimeríthetetlen, önzetlen szerelmes szeretettel át fogok törni.
Kattant a zár én pedig döbbenten léptem egyet hátra utat adva az ajtónak. Nem emlékszem, hogy valaha láttam volna őt így. Pedig már sok helyzetben találkoztunk. Hiába kutatok az emlékezetemben még mikor tavaly decemberben úgy igazán náthas lett és napokig pokróccal mászkált, akkor sem nézett ki ilyen ramatyul. Szemei karikássak voltak, zöldkockás takaróját magára terítette, pizsamája gyűrötten tekeredett rajta miközben haja egyszerűen hátra fogva egy meglazult kontyba lógott szana szét. Mégis a szemei arról árulkodtak, hogy őt is elsöpröte a tudat, hogy itt vagyunk egy karjnyújtásnyira a másiktól. Ennél nagyobb bizonyíték nem kell nekem sem és szerintem neki sem.
-Szia.- annyira abszurd volt a helyzet, hogy nem tudtam mit mondani. Nem is nagyon kellett. Szavak helyett a tekintetünk mesélt egymásnak ezer egy bocsánat kérést rebegve és még több szeretetet adva a másiknak.- Főzzek neked egy teát?- törtem meg a nyugalmas csendet ami kezdett közénk telepedni. Nem volt kínos. Ennyi együtt töltött idő után még a semmi is jobb együtt mint mással a nevetés.
Apró bólintás volt a válasz csupán. Finoman a derekára csúsztattam a kezemet, éreztem ahogy kissé összerezzen a váratlan érintéstől. Megpróbáltam egy laza mosolyt megereszteni felé miközben betessékeltem az ajtón. Amint beértünk annyira, hogy be tudjam lökni az ajtót meg is tettem. Jól ismertem a házat, pont úgy mint Őt. Egyenesen a konyhába siettem, a jobb felső szekrényből kivettem a vízforralót a tea filterrel együtt az alatta lévő polcról pedig a citromot emeltem el a méz kíséretében. Kevés méz és több citrom. Imádja ha így csinálom a teát. 
Röpke tizenöt perc alatt készen voltam. Sarkon fordultam a két bögre gőzölgő itallal. Beértem a nappaliba és tekintetem azonnal megállapodott rajta. Ott ült összegömbölyödve a kanapén. A kezébe adtam a bögréjét majd leültem mellé. Nem tudtam elszakítani a szemeimet róla. Annyira őrülten hiányzott. Mindent megadnék azért, hogy ne legyen közöttünk ez a szakadék.
-Beszélj.- halkan szólt, de éreztem a könyörgést, hogy csak az igazat és semmi mást ne mondjak.
- Ott voltam. Mert elhívtak és fel kellett lépnem. Neked írtam SMS-t amikor csak tudtam. Selena. Nem mondhatom, hogy nem beszéltem a lányokkal. Szépek és némelyik még jó társaságnak is bizonyult. Nem mindegyik egy üresfejű liba. Igen, itt ismertem meg Barbit is. Scoo mutatta be mondván, hogy magyar kapcsolatok. Aranyos lány volt. Elmentünk megnézni egy filmet. Igen. Jól éreztem magam vele, sokat nevettem. Képzeld a barátjáról is mesélt, nekem meg be sem állt a szám rólad. Mikor vége lett a filmnek Lil felajánlotta, hogy elviszi én pedig azonnal téged hívtalak. De addigra már minden velünk volt tele és nem vetted fel a telefont. Utána láttam a képet amit feltettél. Mit ne mondjak hatalmas tiszteletem neked. Én nem biztos, hogy lennék ilyen bátor. - a szavak csak úgy ömlöttek belőlem. Vagy most tisztázom magamat vagy soha.
-Nem tudod mit éltem át. Megjártam Justin azon a napon a poklok poklát. Úgy éreztem, hogy mindent elveszítettem amit ebben a két évben veled felépítettem. Hol vannak az ígéretek? Hol van a közös ház és család terve? Ez a mese már nem rólunk szól. Más felé változunk, egyáltalán nem értjük egymást.- éreztem, hogy a düh ami rá telepedett most fog robbani nekem pedig erősnek kell lennem ha állni akarom ezt a harcot.-Soha nem sírtam egy fiú miatt sem. Most pedig mást sem csinálok háromnapja csak bömbölök mint egy idióta. Justin én egy erős, független nő voltam előtted. Egy fényesnek ígérkező karrier állt előttem. Most pedig néz rám.- végig mutatott magán én pedig pocsékabbul éreztem magamat mint ez előtt tíz perccel.
- Szükségem van rád.- vallottam be azt amit eddig talán soha nem mondtam.- Mindennél jobban.- komolyan néztem rá. Nem is nézhettem volna másképpen mert eddig még semmit nem gondoltam ennyire komolyan mint ezt most.
-Az a baj, hogy nekem is rád.-csendesen letette a poharat amibe bele sem ivott végül.- Elmegyek, lefekszem aludni. Ha szeretnél aludj a kanapén. Mára elegem van belőled és ebből az egészből. Csak egy estére ki akarom kapcsolni a fejemet és aludni akarok. Jó éjt.- diplomatikusan biccentett felém majd eltűnt a lépcső félhomályában.